Századok – 1907

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - IV. Magyar rabok; magyar bilincsek - II. bef. közl. 518

526 TAKÁTS SÁNDOR. ban részesítették. Mind a kettő országos főkapitány és kiváló vezér volt. Pálffy Miklós volt az egyik, Dobó Ferencz a másik. Tudjuk, hogy ez utóbbit kapzsi és szívtelen embernek mondják íróink.i) Annál különösebb, hogy a törökök nem győzik emberségét és nemes szivét magasztalni. Maga Illésházy István is azt írta róla feljegyzéseiben, hogy a szegény raboknak nagy patrónusa volt, s valamint ő maga nem tartott rabokat, úgy azt sem tűrte, hogy vitézei hosszabb ideig tartsanak valakit rabságban. A budai pasák a hős PálfEy Miklós emberségét is gyakran magasztalják. Ferhát pasa pl. 1589 márcz. 19-én azért hálálkodik, hogy Pálffy a két fogoly béget nem tartotta lánczon. »Akkor — írja -— vas nem volt az lábukon, és úgy tartotta Nagyságod, mint főurakat szoktak tartani, kit jól cselekedett Nagyságod, kit mi is jó néven vettünk. Annakutánna, hogy onnan elvitték őket, úgy verték az vasat az lábaikra, de Nagyságod minden jóval volt hozzájuk.« -) Végűi megemlíti a pasa, hogy úri emberekre, ha rabbá esnek, ők vasat sohasem veretnek és nem is verettek. Pálffyról különben meg kell jegyeznünk, hogy a törököknél lévő magyar rabokat mindég számon tartotta s tőle telhetőleg fáradozott kiszabadításukon. Az 1597 évben is meghagyta Eörsi Péter naszádos kapitánynak, hogy tudná meg, micsoda főrabok vannak török fogságban. Eörsi febr. 11-én feleli neki, hogy »sem Budán, sem Pesten egy főrab sincsen, az ki harczon veszett volna el, hanem Szolnokban vagyon Nyáray Gáspár és Kuthy Antal tőbb fő magyar vitéz van Egerben zárva, tizenkilenczen vannak, levelet is írtak ide, én is írtam nekik.«3

) Ugyancsak PálfEy rendeletére történt, hogy a kardja alatt lévő várakban a török rabokról leszedték a súlyos bilincseket. E rendelkezése azonban Bécsben visszatetszést szült s Ernő főherczeg 1589-ben elrendelte, hogy éjjel és riadó idején a török rabokat vasra kell verni.4) A hitlevélen és kezességen kivett rabok — mint említők — többnyire koldulni indultak. Nehéz volna eldönteni, a magyar avagy a török rabnak volt-e rosszabb a sorsa. A magyar rabok sarcza majd mindig készpénz volt, s mivel ezzel a legkevesebb rab rendelkezett, tehát házukat, földjüket kellett eladniok. A török raboktól rendesen úrnak való paripákat, szerszámokat és keleti szöveteket követeltek. A hitre elbocsátott török raboknak tehát ezekért Törökországba kellett menniök, s akárhányszor megesett, hogy a nagy fáradsággal ») Pl. Szilády Áron és Erdélyi Pál. 2) Jedlicska id. m. 358. 1. 3) Hadi levéltár : Feldacten, 1597 febr. 11. Esztergom. 4) A hadi és a közös p. ü. ltárban is megvan e rendelet. Hung. 1589.