Századok – 1907
Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - IV. Magyar rabok; magyar bilincsek - II. bef. közl. 518
524 TAKÁTS SÁNDOR. bilincsekben jártak, és a szokástörvény szerint a bilincseket addig le nem vehették, míg sarczukat meg nem fizették. Koldulás közben a rabokat rendszerint ismerőseik és barátaik kísérgették. Ha a kikötött időre sarczukat elő nem teremthették, újabb szabadságot kértek. Ha a sarczot a rab hozzátartozói igen sokalták, visszaküldték őt, hogy új alkura lépjen. Ilyenkor azt szokták mondani, hogy a főnépek sokalják a sarczot, azért nem fognak mellette. Ha a rabnak hagyott napja elmúlt és nem jelentkezett, a hitlevél kiadóján vagy a kezeseken keresték. A szökés a ritka esetek közé tartozott. A szökött rabot különben mind a két fél kiszolgáltatta. Tudjuk pl. hogy a budai pasa 1586-ban vasra verve küldte vissza Ali béget a magyarokhoz ; 1589-ben meg Konstantinápolyból küldték vissza Zamaria Ferdinánd megszökött török rabját. Ha a hitlevélen vagy kezességen kivitt rab kötelezettsége teljesítése előtt meghalt, a végbeli szokástörvény szerint holttestét egy hónapra felküldték volt tulajdonosának. A török-magyar végekben az is törvény volt, hogy a ki rabot adott, rabot kérhetett. ] ) Pálfíy Miklós (1592) azt kívánta a töröktől, hogy a rabot, meg a rab sarczát is kiküldjék. Szinán pasa erre jan. 16-án így felelt : »Mi itt az végekben, mennyi helyen bégségben voltunk, soha mind ez ideig is azt még végekben nem hallottuk ; ennek okáért ezután is nem akarjuk, hogy az végekben új törvény keljen.« 2) A rabváltás körűi szokássá vált az is, hogy a sarcz után járó rabokat bántani vagy elfogni nem volt szabad. Az is megállapodott szokástörvény volt, hogy a szabadon bocsátott rab, a míg sarczát teljesen le nem fizette, semmiféle hadba vagy csatába nem állhatott s nem harczolhatott.3) Ezen szokástörvények áthágását még a békealkudozások alkalmával is szóvá tették, s különben is erősen megrótták egymást, ha ilyen eset előfordult. A budai pasa pl. 1551-ben magának a királynak panaszkodik, hogy Sabácz nevű török vitézt, a ki váltságon szabadult meg, újra elfogták s most Balassa Menyhárt rabja Csábrág várában.4) Az 1639 évben történt, hogy a kanizsaiak egy szegény török rabot, miután a reávetett tíz bokor papucsot megfizette, bizonyságlevéllel szabadon bocsátottak. Azonban a hazafelé tartó szegény törököt a magyar végbeliek megölték, mire Ahmed bég visszakövetelte a tíz pár papucsot s erősen megrótta a ') Ozmán esztergomi bég írja 1588-ban : »Mi törvényünkben úgy találjuk, hogy a kinek rabot adtunk, attól kérhetjük.« s) Jedlicska Pál: Adatok Pálffy Miklós korához, 441. 1. 3) Cs. és kir. állami It. Turcica, 1570. Bornemissza János főkapitány említi, hogy a törökök Pribék Imre hadnagyot, a ki sarczával részben még adós, meglátták a harczban. Ebből — úgymond — alighanem baj lesz. 4) U. o. Turcica. A budai pasa levele Ferdinándhoz, 1551. jan. 9.
