Századok – 1907
Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - IV. Magyar rabok; magyar bilincsek - II. bef. közl. 518
520 TAKÁTS SÁNDOR. és ezer vagy kétezer frtot áruban, szabadon bocsátották. Természetesen a budai pasa most meg a pénzt követelte vissza. 1570 márcz. 31 -én pl. így írt a királynak : »Felséged Forgách Simont épen most nagy méltóságra emelte,1 ) pedig letagadta, hogy a Ráczkeviből ellopott zsidó nála lenne. A zsidó most itt van ; a jaszprini (jászberényi) bíró már kifizetett érte 9000 frtot. Mivel a dolog békesség idején történt, a 9000 frtot fizessék vissza !« 2 ) Erre ugyan hiába várt a budai pasa. Forgách, a haditanács és Szőcs Gergely ugyanis már 1569 jun. 22-én felosztották egymás közt Mojzes sarczát. Az osztozkodás szerint a hadakozó tanács kapott 1000 frtot, Forgách 5000 frt készpénzt és 1500 frt értékű árut. A többit Szőcs Gergely vágta zsebre.3 ) Az ilyes dolgot természetesen nem szabad a mai felfogás szerint megítélnünk, mivel akkor török és magyar egyformán azon mesterkedett, hogy a másik félt rászedje s tőle mennél nagyobb váltságot csikarhasson ki. A váltságdíj letagadása nem tartozott a ritkaságok közé. így pl. midőn 1568-ban Ghiczy György újvári kapitány Házon nógrádi vajdától sarcza hátralékos részét követelte, Házon fizetés helyett bajviadalra hívta ki Ghiczyt.4) Mikor az egriek 1573-ban a szolnoki hídon elfogták a török adószedőket, a budai pasa 5000 tallért követelt tőlük ; az egriek ellenben az adószedőknél csak 35 frtot találtak.5 ) A budai pasa egy alkalommal azt állította, hogy egy száznegyven éves budai töröknek Huzref nevű fiát, bár váltságára már 800 tallért fizetett, Balassa János megölette, a cserébe küldött Orbán nevű magyar foglyot pedig megtartotta. A pasa ez állításának igazolására sok tanura hivatkozott.6 ) Balassa és emberei viszont még azt is letagadták, hogy Huzrefet valaha látták volna.') És az ilyen fogásokban nemcsak egyesek, hanem még a kormányszékek is kitűntek. A mikor pl. a törökök a békealkudozások alkalmával azt sürgették, hogy mind a két fél rabért rabot adjon, a magyar tanácsosok a királynak azt ajánlották, hogy a törököknek kitérő feleletet adjon. »Azt kell nekik felelni, —-, írják — hogy felsé-J) Dunáninneni főkapitány lett. 2) Cs. és kir. állami It. Turcica, 1570 márcz. 31. 3) Eorgách-levéltár a Nemzeti Muzeumban. »Kinek (Mojzesnek) 8000 forintban vagyon képemben sarczolása és kétezer forint áru marhába ; az pénzből adok űneki 5000 frtot, az marhából adok másfél ezer forint árát. Ott fent ketten egyetemben Ígértünk az hadakozó tanácsnak ajándékon 1000 frt árát« . . . stb. (Szőcs Gergely aláírásával és pecsétjével.) *•) Cs. és kir. állami It. Turcica. ») U. о. °) U. о. Turcica, 1568. Musztafa levele Miksához, máj. 3. ') 1564 máj. 16-án Petheő János több komáromi rab ügyében írt az esztergomi bégnek, ki gúnyosan azt felelte neki, hogy ő nem látta őket. Pedig ott voltak Esztergomban. (U. o.)
