Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

KERCSELICH ÁDÁM BOLDIZSÁR. 39 szokás ellenére minden ünnepélyesség nélkül (occulte et sine pompa) ment végbe ; lehet azért, mert még a káptalan is elégedetlen volt kineveztetésével. Kercselich mint oldalkanonok valóságos rabja volt püspökének, ki midőn 1751-ben a pozsonyi országgyűlésre ment, azt szerette volna, hogy Kercselich ott is mellette legyen s dolgait intézze. Ezért azt kivánta, hogy a káptalan őt küldje Pozsonyba követül ; de az irigy káptalan, nehogy Kercselich püspökké legyen, mást küldött. A püspök azonban mégis magával vitte őt ; de már juniusban haza kellett térnie, mert a báni határőrvidéken lázadás ütött ki, melynek lecsendesítésére a Kulpán-túli vidékre vele együtt Erdődy báni helytartót és Patacsics Ádám kanonokot küldte ki a királynő. Pozsonyból nagyon kelletlenül távozott, mert tudta, hogy ha ott nem lesz jelen, a tömeges főpapi előléptetésekből ki fog maradni, a mi úgy is történt. Klobusiczky 1751 jul. 30-án kalocsai érsekké lett s többé vissza sem tért Zágrábba. Elválásukkor kedvelt oldalkanonokát ki akarta tüntetni, de a zágrábi káptalanban nagy ellenzésre talált. Zágrábi püspökké Thauszy Ferenez boszniai püspököt tették meg, a ki Kercselichet goriczai főesperessé akarta kinevezni s megígérte neki, hogy gondoskodni fog róla, hogy püspökséget kapjon. A káptalan azonban Kercselich előléptetését nem akarta elismerni, Thauszy tehát Kercselichet mellőzve, mást nevezett ki goriczai főesperessé, a mi heves vitát idézett elő. Kercselich ezen mellőztetése miatt panaszszal fordult Mária Teréziához, Nádasdy Lipót kanczellárhoz és Klobusiczkvhoz, de hiába. E dolog végleg elkeserítette s ezért később bosszút is állott Thauszy püspökön. Megkezdődött az ádáz harcz Kercselich és a püspök között. Míg Klobusiczky mellett volt, keveset dolgozhatott tudományos téren. Távoztával fellélegzett, de nem bocsátotta meg neki, hogy sok munkáját jutalmazatlanúl hagyta. Nagyon rövidre fogta életrajzát. Elismeri, hogy eszes ember volt, de felhányja, hogy egyházi dolgait vele, világi ügyeit pedig titkárával, Bandi Ferenczczel végeztette. Batthyány bán előterjesztésére a királynő 1752 jan. 2-án a báni tábla ülnökévé nevezte ki. Ez némi elégtételül szolgált neki : jogi ismereteit nagyrabecsülték, sokan fordultak hozzá jogi tanácsért, és széleskörű jogi ismereteinek nemcsak a káptalan, hanem mások is hasznát látták. Végre megjött a bosszú alkalma. Thauszy megerősítése Rómából 1752 április végén azzal jött meg, hogy az esküt vagy a primás, vagy a pécsi püspök kezébe leteheti. Thauszy az eskütételre egy kanonokot akart maga helyett subdelegálni s megkérdezte Kercselichtől, hogy egyházjogi szempontból lehetséges-e ez ? Kercselich tudatosan félrevezette, hogy a dolog igen is lehetséges, a mit midőn Thauszy a prímással közölt, ez gúnyosan válaszolá, hogy püspöktől ily járatlanságot az egyházi jogban nem várt volna.