Századok – 1907

Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36

40 MARGALITS EDE, Most a püspök keresett alkalmat, hogy Kercselichen bosszút állhasson. Annyi bizonyos, hogy a büszke Kercselich sohasem tett egy lépést sem a kibékülésre, sőt a püspök halála után sem kimélte annak emlékét. irataiban. Tudományára a vele ellenséges káptalan sokszor rászorult ; mégis midőn a consistoriumban bejelentette a káptalannak, hogy a zágrábi egyház történetét tárgyaló művét kinyomatja, a kanonokok — jóllehet a bejelentést nagy örömmel fogadták — utóbb a püspök befolyására a kinyomatást minden módon meggátolni iparkodtak. Azt hozták fel, hogy eddig egy zágrábi kanonok sem nyomatta ki iiatait, s Rattkay György történetírót is elűzték a káptalanból munkája közrebocsátása miatt ; hogy az egyházmegye sok századon át megvolt a nélkül, hogy történetét kinyomtatták volna ; hogy a püspök nem szereti a könyveket és Kercselich e művével lealázná kanonoktársait, kik könyveket nem írnak, s ő maga föléjök emelkednék ; különben is a tudós papok csak veszedelmesek az egyházra nézve, a mint hogy pl. Luther is az volt. A püspök két kanonokot bízott meg a censurával s ezek bekövetelték a kéziratot, de Kercselich nem akarta azt kezökhöz adni, nehogy ez a kézirat is eltűnjék a censorok kezén, mint eltűnt volt a Philothea fordítása is. A kinyomatási engedélyt a horvát országos gyűlésen 1755 jan. 2-án mégis kihirdették, de az első kötet csak tizenhat év múlva, 1770-ben, Thauszy halála után jelent meg. A horvát rendek 1754 máj. 27-én megkérték Kercselichet, hogy segítse őket tudományával a horvát-stájer-krajnai határperben ; de mert nem eléggé dicsérték őt és munkáját az országgyűlésen, benyújtott dolgozatát visszavonta, nehogy azzal mások arassanak dicsőséget. Annuáiban megjegyzi, hogy olvasta IV. Béla diplomáját, mely István horvát és stájer kapitány részére megállapítja a Horvátországhoz tartozó összes várak határait ; ezzel el lehetne dönteni a vitát, de ő nem közli, mert »itt úgy sem törődik senki a közjóval.« Erről az oklevélről különben sehol sincs említés sem kézirati feljegyzéseiben, sem kinyomtatott műveiben. Az országgyűlés nemcsak a határrendező bizottságba, hanem a conscriptionalis bizottságba is beválasztotta, s Kercselich sok adatot jegyez fel Írásaiban a nép ellen Kőrös megyében elkövetett igazságtalanságokról, hol a conscriptiót végezte. Az urak túlkapásai, az igazságtalan terhek 1755-ben parasztlázadást idéztek elő Horvátországban, a miről sokat ír az Annuákban. A parasztok iszonyúan kegyetlenkedtek az urakon. Rauch János vicebán jelentékeny számú nemes csapataival hamar szétverte a lázadókat s a nemesség nem elégedett meg a könnyű győzelemmel, hanem a jobbágyságot kegyetlenül fosztogatta és akasztatta. A parasztok keserves panaszaira Mária Terézia bizottságot küldött ki a lázadás igazi okainak kipuhatolása végett. A bizottság elnöke, gróf Althan János Mihály, azt jelentette