Századok – 1907
Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36
38 MARGrALlTS EDE. király apostoli jogai mellett, midőn a pápa Klein püspök lemondása után maga akarta utódát kinevezni. Mária Terézia ezért igen hálás volt iránta. Branjug püspök 1748 április 28-án elhalván, minthogy Kercselichnek Bécsben sok összeköttetése volt, mindazok levelekkel ostromolták, kik a zágrábi püspökséget elnyerni óhajtották ; de Mária Terézia »proprio motu« báró Klobusiczky Ferencz erdélyi püspököt nevezte ki zágrábi püspökké, a miért a püspökséget kereső zágrábi kanonokok szemrehányásokkal illették Kercselichet, hogy nem akadályozta meg az »idegen« Klobusiczky kineveztetését. Mária Terézia — mint a velenczei követ írja róla1 ) — nagyon értett ahoz, hogy jogait még a magyar alkotmány rovására is kiterjeszsze, s ebben készséges eszközei voltak : Kollár az ő értekezéseivel, gr. Nádasdy Lipót kanczellár ügyeskedéseivel és Van Svieten iskolai reformjaival. Kercselich mind a háromnak bizalmas embere, míg csak Bécsben tartózkodik, s az marad később is velők folytatott sűrű levelezése útján. Horvátországban féltek is tőle s erősen gyanúsították azzal, hogy mindenről hírt ad az udvari köröknek. Mária Terézia maga adta át neki Ritter-Vitezovics történelmi kéziratait, hogy azok felhasználásával írjon egy oly irányú munkát, mely a Habsburg-dynastia jogai kiterjesztésének érdekét szolgálja. Mindez nagyra növelte Kercselich ambitióját s maga már biztosnak tartotta a püspökséget, melyre vágyott ; de épen ez a heves vágy tette életét szerencsétlenné s őt mint történetírót elfogulttá és pártossá. Kercselich a bécsi horvát collegium élén 1749 április elejéig állott. Klobusiczky Ferencz, miután a zágrábi püspöki székre kinevezték, még majdnem egy teljes évig Erdélyben maradt. 1749 ápr. 5-én tette le Bécsben az esküt mint zágrábi püspök s még aznap oldalkanonokává nevezte ki Kercselichet, a ki egyházi ügyekben jobb keze volt a püspöknek Bécsben. Apr. 21-én Mária Terézia apáttá (de sancta Cruce de valle Segniensi) nevezte ki ; a zengiek azonban igazolták, hogy ők mint törvényes patronusok e czímet jogosan már másnak adományozták ; mire Mária Terézia jul. 23-án a >>Sancti Petri et Pauli de Kács« czímű apátságot adományozta Kercselichnek. Midőn ezt megköszönni ment, a királynő megdicsérte eddigi működéseért s megsürgette, hogy Vitezovics munkáját folytassa és egészítse ki Horvátország meg Dalmáczia történetével s a Habsburgok ezen országokhoz való jogának bebizonyításával, biztosítván őt, hogy a levéltárakban bárhol szabadon kutathat. Ez a kegyesség tette Kercselichet az udvari politika hűséges szolgájává. Eltelve a legszebb reményekkel, 1749 május végével Klobusiczky püspök kíséretében Zágrábba érkezett. A püspök bevonulása az akkori Arneth : Venetianische Relationen, 318. 1. Fontes rerum Austriacarum, XXII. kötet.
