Századok – 1907
Értekezések - MARGALITS EDE: Kercselich Ádám Boldizsár 36
MARGALITS EDE. -— KERCSELICH ÁDÁM BOLDIZSÁR. 37 azzal akart jóvátenni, hogy 1758-ban kelt végrendeletében örökösévé tette ; de a hagyaték átvételét Thauszy Ferencz püspök meggátolta. Kercselichet nyolcz éves korában a zágrábi jezsuiták nevelésére bízta atyja ; tizennégy éves korában papnövendék lett, a bécsi horvát collegiumban bölcsészetet, a bolognai horvát intézetben jogot és theologiát tanult. Bolognában elsajátította az olasz és franczia nyelvet ; különösen olaszúl oly jól megtanult, hogy ezen nyelven sonetteket is írt Szent László magyar király tiszteletére. Az 1738 év végével mint »doctor philosophiae et theologiae« tért vissza Zágrábba, hol Branjug püspök és a káptalan tagjai buzdították tanulmányai folytatására. Felszólították, hogy írja meg a zágrábi püspökség történetét, sőt Marcellovic 1740-ben átadta neki erre vonatkozó kéziratos munkáját s felhívta, hogy azt fejezze be és adja ki e czímen : História ecclesiae Zagrabiensis. Hogy nyugodtan dolgozhassák, a püspök már 1739-ben a Sziszek mellett levő szeli plébániát adományozta neki, itt azonban kevesebbet foglalkozhatott tanulmányaival, mint gondolta. Plebánussága idején pusztított a pestis és Kercselich hősies önfeláldozással volt népének segítségére, a miről Mária Terézia is dicsérettel emlékezik meg abban az oklevélben, melyben őt apáttá nevezte ki. Még mint plebánus, horvát nyelvre fordította Szalezi szent Ferencz Philotheáját, de ez a kézirat az egyházi censor kezén elveszett. Mint püspöki sublector 1745-ben a zágrábi papnevelő-intézetben tanította a rhetorikát. Ezen időtől fogva Branjug püspök belső köréhez tartozott, ki tudományáért igen nagyra becsülte őt. A püspök a papi immunitás védelmére egy tudós érvekkel támogatott iratot készített (1747) s azt Kercselichre bízta átnézés és kinyomtatás végett. Kercselich már 1747 jan. 23-án zágrábi kanonok lett, a mivel akkor a pápai protonotariusság, vagyis praelatusi méltóság járt. Ekkor adta ki névtelenül Kazotti Ágoston zágrábi püspök életrajzát, melyet terjedelmes és dagályos előszóval Branjug püspöknek ajánlott. A püspök még azon év augusztus-havában a bécsi horvát collegium rectorává nevezte ki, hol a horvátországi nemes ifjakat nevelték. Kercselich ekkor harminczkét éves volt. Bécsi időzése alatt ismerkedett meg Van Svietennel, Kollár Ferencz Ádám udvari könyvtárnokkal és gr. Nádasdy Lipót magyar udv. kanczellárral. Mint a horvát collegium rectora természetes képviselője volt a zágrábi püspöknek és káptalannak az udvarnál s az udvari hivataloknál, és valóban sok fontos szolgálatot tett is nekik jogaik védelmében ; különösen sokat fáradozott abban, hogy Branjug és az utána következendő zágrábi püspökök megkapják a szabad végrendelkezés jogát. Bécsben írt egy munkát a pápai reservatiók ellen és a magyar