Századok – 1907
Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - IV. Magyar rabok; magyar bilincsek - I. közl. 415
420 TAKÁTS SÁNDOR. Gyakori eset volt az is, hogy a török rabokat nem bosszúból, hanem azért kínozták, hogy nagyobb váltságot (sarczot) Ígérjenek s hogy magukat hamarább kiváltsák. Az 1564 évben pl. Salm győri generális a konstantinápolyi követségre alkalmas embert ajánlott a királynak. Erre a küldetésre — írja Salm — kiválóan alkalmas lenne Gregoróczy Vincze győri vice-főkapitány. Kitűnő ember, a vitézek közt első vitéz, de a törökök mód nélkül gyűlölik őt. Gregoróczy ugyanis rettentően kínozza török rabjait ; a kik a kitűzött időre nem fizetnek, azoknak a fogait kiszakíttatja. Egyszerre negyven török rabja is volt, kik egytől-egyig kiváltották magukat. Ezek közül többen a török császár udvarában élnek most, s mivel régi sanyargattatásukró 1 és kínjaikról meg nem feledkeztek, ha Gregoróczy Konstantinápolyba menne, bizonyos, hogy onnét soha többé vissza nem térne.1) A török rabok ilyetén kínzásában tehát — mint látjuk — nem ritkán a pénzvágy is jelentékeny szerepet játszott. A katonáknál, a kik rendesen zsold nélkül szűkölködtek, ez még csak érthető, de határozottan nemtelen vonás az olyanoknál, kik a rabok keserves váltságára nem szorultak. Ilyen volt pl. Veráncsics egri püspök, a későbbi esztergomi érsek, a kiről 1567-ben Szentgyörgyi Gábor azt írta a nádorispánnénak, hogy »az mint eszömbe veszöm, Istent űmagát is megvehetnők pénzen tűle ; megismerni rajta az "velenczés természetet.«2 ) Veráncsicsnak mint Egervár urának szintén voltak rabjai, a kiket nem igen jól tartott. Ezért Veli bég erősen panaszkodott a rabok kínzása miatt, sőt azzal fenyegetőzött, hogy viszonzásul a saját magyar rabjait fogja megcsonkíttatni, ha Veráncsics továbbra is így bánik török rabjaival. Az egyik török rabért (egy hadia-éct) Hrusztán pasa a vitéz Zsámboki Pált ajánlotta cserébe. Veráncsics azonban visszautasította a cserét, írván : »kadiam me pro viginti Paulis Zsambok non daturum.« A mikor azután a kadiát elbocsátotta, hogy a reá vetett sarczot meghozza, a véletlen úgy akarta, hogy a kadiát útközben megölték. Veráncsics tehát sem pénzt nem kapott, sem Zsámboki Pált meg nem mentette a rabságtól. Bosszúságában mit tehetett egyebet ? — török rabjainak még a nyakukra is lánczot veretett és ehetetlen kenyeret adatott nekik. A török rabok ilyetén kínzása szerencsére általánosnak nem mondható. Igen sokan emberségesen bántak rabjaikkal^ s ezt azután nem is bánták meg, ha a törökkel dolguk akadt. Viszont a rabok kín-») Cs. és kir. állami It. Turcica, 1564 máj. 27. ... »multos etiam Turcarum in captivitatem suam incidisse, quos tanta tyrannide et acerbissimis cruciatibus intertenuit, illos inquam, qui ad praescriptum tempus solutione taxationis suae non comparuissent, ut etiam dentes eorum extracti sint« . '. . stb. 2) Orsz. Lt. Nádasdy-féle iratok.
