Századok – 1907

Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - II. közl. 400

HÖRK JÓZSEF. MUZSAJI VITNYÉDY ISTVÁN. 401 Midőn pedig III. Ferdinándnak 1657 ápr. 2-án bekövetkezett haláláról értesül,1) egyenesen kifejezi azon nézetét, hogy csak a magyar főurak egyetértése mentheti meg a hazát a trónra lépő gyönge, ifja fejedelem mellett. »Az jó Isten könyörüljön meg rajtunk, — úgymond — ajándékozza meg Nagyságtokat az egymáshoz való egyességgel és tökéletes szeretettel, melynek alkalmatosságával kegyelmes urunk gyönge ifjú szárnyai alatt megmaradhassunk békességben.« És bizony I. Leopold gyönge ifjú volt — szemben a reá váró nagy feladatokkal. Nem ok nélkül mondja Vitnyédy már 1657 okt. 29-én,2

) hogy »az mi magyarainkrúl valahányszor gondolkodom, megtelik könynyel az szemem«... s hozzá teszi : »ha a mi kegyelmes urunk leszen római császár, az mint nagy reménség vagyon felőle, megrontanak bennünk az németek !« — és nem ok nélkül írja Keczer Menyhértnek,3) kérje meg II. Rákóczy Györgyöt bizalmasan, hogy »az én nevemet ő Nagysága többször levelében ne említse, mert ha valaki kezébe akadna, az lenne az én veszedelmem«... Az ő határozott, nyilt, magyar nemzeti álláspontja és magaviselete már ekkor sok udvari embernek nem tetszett, — annál is inkább, mert . . . »találtak némely magyar urak ő Nagyságának írt leveleit, kikben az töröknek való behódolást sollicitálnak.« 4

) Vitnyédy bízik a jövőben s azért nem hagyja el álláspontját, mert . . . »talán valaha az egész magyarság sokáig aluvó Istene felébred és még becsületre hoz bennünket« ; 5) — és hiszi, hogy »nem holt meg az magyarok Istene, ki valaha még fölébred.« 6

) És hogy ez mennél előbb megtörténhessék, már 1657-ben máj. 4-én Sopronból írt levelében igyekezik rábírni gróf Zrínyi Miklóst, — mivel Nádasdy azt akarja, hogy a magyar urak jöjjenek össze tanácskozásra és akaszszák meg a Bécsben ferde irányt vett kormányzást, a bécsi udvar magyarellenes politikáját, — engedjen a hívásnak és jöjjön el. »Ma egy hete — úgymond — Cziráky urammal Szaybersdorfon voltunk, eléggé beszélettiik, hogy egy-két, három ember ad el bennünk országostúl ; búsúl *) Nádasdy Ferenczhez 1657. ápr. 4-én Sopronból írt levelében. 2) Sopronból Keczer Ambrushoz intézett levelében, melyben arról is panaszkodik, hogy sok ellensége van, kiknél »áldozat volna az én személyem veszedelme«. . . s) Sopronból, 1657. okt. 29. 4) Később Thököly Istvánnak Sopronból, 1660. jun. 6-án azt írja, liogv »az magam személyét valóban fenvegetik.« •') Thökölynek Sopronból, 1657. febr. 2. e) Мегуегупек Sopronból, 1657. okt. 17. SZÁZADOK. 1807. V. FÜZET. 26