Századok – 1907

Értekezések - HÖRK JÓZSEF: Muzsaji Vitnyédy István - II. közl. 400

402 HÖRK JÓZSEF. Nádasdy uram, de nem tehet róla, mivel sem nem hivatják, sem semmi dolgot vele nem közlenek; mondotta, ha Nagyságod Üjvárra jöhetne, ő Nagysága is odarándúlna Eszterhás Pál urammal, és ha késhetnek, Homonnai uram ő Nagyságát is elvinné magával, Erdődy uram ő Nagyságát is kérné s ott kellene valamit de communi permansione szólani ; azt mondja, ha volnának adhaerensi, kikhez támaszkodhatnék, az király, herczeg és az országbeliek előtt contradicálna annak, a mit ezek mívelnek.« Ugyanezt tanácsolja máj. 6-án *) s ugyanerről ír Nádasdynak is,2) tanácsot ad\án neki : miképen tegyék feltűnés nélkülivé az összejövetelt. Vitnyédy tehát már ekkor a titkos összejöveteleknek főmozgatója, mestere, és pedig abból a meggyőződésből, hogy egyedül a magyar főurak képesek és hajlandók az ezernyi ezer sebből vérző magyar haza sorsán segíteni, a kiknek egyetértő munkájától vár mindent. Titkos íráshoz való kulcsot (clavis) kér Thököly Istvántól,3

) hogy ez ügyben neki írhasson, mert »valóban csúfos világban juttata az jó Isten bennünket« . . . Kérynek pedig 4

) azt írja, hogy távolítsa el az okot, mely Zrínyit Nádasdytól elválasztja, és legyen rajta, hogy ezen összejövetel meglegyen. »Ha úgy tetszik Nagyságodnak, írjon ő Nagysága (Nádasdy) után : jöjjön meg, hozza el Homonnai uramat is ; necsak Nagyságtok az Dunán innend, de közönségesen való szeretetnek continuálására mindnyájan kötelezze egymást magának, ha szereti az szegény puszta hazánk javát ; én ha nűben segíthetem, nyereségemnek tartom.« — »Az bizonyos, ha valaha kívánhattam az Nagyságodhoz való közellétemet, az szükségképen most volna egyszer ideje. Kívánhatnám, ha egyébért nem, vagy csak panaszkodhatnánk egymásnak közönséges nyavalyáinkról, nem lévén módunk azoknak megorvoslására ... a postán nem merészelvén azt, az mi kívántatnék« — írja Thökölynek.5

) Zrínyit meg 6

) ekkép értesíti : »Ügy értettem, az fejedelem (II. Rákóczy György) hada elveszése korán kaptak valami leveleket el ; úgy mondják, némely magyar urak az töröknek való beholdulást sollicitálták volna azokban ; erősen tanácskoznak felőle ; mi leszen vége, meghalljuk ; bánnám, ha valaki jóakaróim közül volna !« — És írja is Mednyánszkynak : »valahányszor gondolkodom sze-J) Sopronból, 1657. máj. 6. 2) Nvulasról, 1657. máj. 19. 3) Sopronból, 1657. máj. 23. 4) Sopronból, 1657. máj. 24. «) Sopronból, 1657. okt. 9. «) Sopronból, 1657. okt. 18.