Századok – 1907

Történeti irodalom - Schuster Georg: Jahresberichte der Geschichtswissenschaft XXVII. Jahrg. Ism. Mangold Lajos 354

TÖRTÉNETI IRODALOM. 357 ján, ki a Privilegium minus-t is interpoláltnak állította. (II. 120. és II. 448.) — A byzanczi udvar ravasz, sőt alattomos, mindamellett a súlyos helyzet által indokolt magatartását a keresztes hadjáratok vitézeivel szemben, Grohn vette oltalmába. (III. 122.) Bennünket a negyedik (latin) hadjáratról szóló rész érdekel közelebbről. — Ugyanerről értekezett Gerland is (III. 123.), nemkülönben Balduin latin császárról. III. Béla király unokaöcscséről, meg I. Henrik császárról, II. Endre rokonáról. Endre tudvalevőleg Henrik halála után annak trónjára is pályázott. — Horvát-dalmát diplomatikai és jogtörténeti problémákkal Sufflay meg Mayer foglalkoztak (II. 71. III. 124.); kik a kritika elismerésével találkoztak.1

) — Isztria és Dalmáczia középkori, első sorban byzanczi műemlékeivel foglalkozott Gayet. (L'art byzantin, II. köt.) — Ketrzynski tanulmánya az Adria mellékéről Erdély délkeleti sarkába kalauzol bennünket. A lengyel író a Barczaságba telepített német lovagrendet kapzsiságtól sugalt oklevélhamisításokkal vádolja. Közlönyünkben Pór Antal foglalkozott e váddal.2) A német kritikusok és első sorban a jóhírű Perleberg nemzeti gyűlölséggel vádolják Ketrzynskit a lovagrend iránt. (II. 394—395.) — A tatárjárásról Magyar- és Horvátországban meg Dalmáoziában, Khyo Nándor kattarói tanár értekezett horvát nyelven (II. 72.), az 1220—1246 évek körüli magyarcseh összeköttetésekről pedig Bouchai. (II. 102.) — Az 1904 év folyamán is sikerült néhány plagiatort megcsípni. E téren egy Jäger nevű irodalmi szarkát illet a pálma, a ki »Klosterleben im Mittelalter« cz. könyvét d'Arbois de Jubainville-nek a cisterciták életét jellemző, 1858-ban megjelent munkájából ollózta ki. Az Anjouk korára áttérve, a volt lengyelországi tartományok referensei, különösen a galicziai történeti irodalom rovatvezetője gyakran emlékszik meg Pór Antal dolgozatairól. — Zernicki-Szeliga a Jagellók korában Lengyelországba került magyar czímereket emleget munkájában.3

) — A krakói egyetemen az 1433—1510 évek alatt járt magyar ifjakról Karbowyak tanulmánya (Studya statystyczne) közöl adatokat. (II. 84.) Egybevetendő Chmiel Adám hivatalos jellegű művével, az Album studiosorum universitatis Cracoviensis harmadik kötetével, mely az 1551—1606 évekről szól.4

) — Nagy Lajosról Prochaska Antal (II. 87—88.) azt bizonyítgatja, hogy Lengyelországban, nevezetesen Vörös-Oroszország földjén 1373-tól kezdve rendszeresen alkalmazta birtok-adományozásainál a hűbérг) V. ö. Sufflay másik rokon értekezését : Századok, 1906. 293. 1. 3) Századok, 1904. 888. 1. 3) Die polnischen Stammwappen, ihre Geschichte und ihre Sagen. Hamburg, 1904. Képekkel és ábrákkal. 4) Morawski rokon iránvú művéről olv. Kropf Lajos ismertetését. Századok, 1906. 836. 1.