Századok – 1907

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - II. bef. közl. 219

ZERMEGH JÁNOS ÉS MUNKÁJA. 231 időszakot jelöl, a másodiknak pedig a király halála vet véget. A fejezetes beosztás is ügyesnek mondható, és második kiadójának, Bél Károlynak helyes érzékét dicséri.1

) Zermegh, noha hosszú ideje volt, hogy régi urától búcsút vett, művében is János király hívének szemével nézi, a király erősebb bírálatát alig tűrő szeretettel tárgyalja az eseményeket, s örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy János királyt, közbeközbe keresett magyarázgatással, az igazságon is egy kis erőszakot téve, jobb színben tüntesse föl ; gyengeségét, hanyagságát a keresztyén szeretet hangoztatásával, mások ravaszságával palástolja, vagy legalább a reá kedvező, dicsőségére váló dolgokat kiemelje. Sajnálni lehet, hogy Zermegh csak az események után nagy későn, mint munkájából is meglátszik, legalább is 1566 szeptember hava után, egyéb körülményeket számbavéve pedig még vagy tíz évvel később, 1576 folyamán kezdett munkácskájának megírására gondolni,2

) s midőn szándékát valóra váltotta, ') Van ugyan olyan fejezet, a melyet két részre oszthatott volna, vagy mondjuk, épen oly okkal szétválaszthatott volna, mint másutt megtette, de ebben úgyis van valami egyéni fölfogás és egészében a fölosztás sikerült. -) Molnár id. m. 54. 1. erről így ír : »Az írás idejét csak hozzávetőleg állapíthatjuk meg, mert maga Zermegh sehol sem árulja el, sőt még biztos következtetésre sem nyújt adatot sehol. Valószínűnek tartom, hogy Thurzónál töltött titkársága idején fogott az íráshoz, s ha itt nem is fejezte be, megtörtént az bizonnyal a közel jövőben. Következtetem ezt először abból, hogy János király haláláig, mely 1540 julius 21-én következett be, folytatja munkáját. A kevés időadat azt mutatja, hogy e kis munka kortársaknak készült, a kik előtt még ismeretes volt az események ideje. Hasonló következtetésre jutok azon körülményből, hogy Martinuzzit, a ki már János életében is meglehetős befolyást gyakorolt a politikai ügyekre, csak egyetlen egyszer említi, bizonyára azért, mert még nem ismerte föl benne azon férfiúi, a kinek működése később hazánk történetében korszakalkotó hatású volt. Ezt bizonyítja végre Perényiről szóló állítása, mely szerint ez 1532 után többé nem szegte meg hűségét, pedig 1540 elején újra elpártolt tőle. Ha később írt volna. . . nem emlékeznék a legkisebb részletekre . . . Azt hiszem tehát, nem tévedek, ha állítom, hogy Zermegh emlékiratát 1541 körűi fejezte be.« Ez a hosszas fejtegetés mind elmaradhatott volna, ha a szerző figyelemmel van a Vita auctoris szerzőjének figyelmeztetésére és megfigyeli Zermeghnek egyetlen mondatát, melyet föntebb idéztünk, hogy t. i. Perényi Konstantinápolyba küldte »Emericum filium Johannis Bika, patrem Andreae, qui in Zigeth periit cum comité Nicoiao Zrinio.« Ebből teljesen világos, hogy Zermegh semmiképen sem írt 1566 szeptember előtt. De ez az adat azt is bizonyítja, hogy a Vita auctoris nem ötletszerüleg mondja, hogy Zermegh Forgách Simon ösztönzésére írta munkácskáját. Mivel pedig Simon aligha a maga, hanem öcscse Ferencz számára akart dolgoztatni, ez pedig 1577 januárjában már meghalt, a mű megírásának gondolata még 1576 folyamán merülhetett föl. Sőt az sincs kizárva, hogy Zermegh a csekély terjedelmű, tanulmányokat nem kivánó munkát hamarosan össze is állította. A gyors munka megmagyarázná pl. azt a szerkesztésben mutatkozó hibát, miért nincs az 1532-iki hadjárat a maga helyén s miért vannak csekély utánjárással kiigazítható hibák is.