Századok – 1907

Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Zermegh János és munkája - II. bef. közl. 219

232 SÖRÖS POKGRÁCZ. minden jel szerint pusztán emlékezetére támaszkodva vetette papirra az eseményeket. Ha ez nem így volna, mindenesetre bővebben és pontosabban írt volna, még akkor is, ha nem feledkezünk meg róla, hogy személyesen sokat nem élt át azokból, a miket írásba foglalt, az események közt személyesen keveset forgott, szerepet bennök alig vitt, azok mélyebb rugóit, szerves összefüggését nem igen volt alkalma megismerni. Saját tapasztalatai sem mind maradtak meg emlékezetében és sokat elfeledett azokból, a mikről különben is csak Várallyaitól és más becsületes, megbízható emberektől értesült. És az értékesebb, feledésbe ment dolgok helyett közbe-közbe inende-monda maradt meg emlékezetében, mint mikor Várdai Pál esztergomi érsekről egészen komolyan elmondja, hogy Esztergomnál kezet csókolt Szulejmánnak, holott tudjuk, hogy az érsek csak hetekkel utóbb ment Bécs alatt a szultánhoz, hogysem ez a méltóságára árnyat vető megalázkodás történt volna. Az elaggott ember gyenge, néha az időt elvétő, összezavaró chronologiájával, elfeledve az éveket, úgy hogy tizenöt év történetében csak háromszor mondja meg, melyik évről szól, a hónapokra, napokra, lehet mondani, ügyet sem vetve beszél az eseményekről. Magukra az egyes tényekre még emlékezik, de azért megesik vele, hogy következményeikben fontos, valamely újszerű felfogást kezdő, az emlékezetre élénkebb hatást tevő dolgokat is összezavar, mint a János király fejérvári koronázásával kapcsolatos eseményeket, Laszky Jeromos portai követségének körülményeit, a békeelőkészítés czéljából kötött 1531-iki fegyverszünet helyét, a két király 1535-iki és 1538-iki tanácskozásait, a bennük szereplő egyének nevét, némely esemény színhelyét ; nem emlékezik már János király és Izabella menyegzőjére, a koronázás, a házasságkötés napjára ; sőt megesik vele, hogy oly eseményt, melyről a maga helyén megfeledkezett, később meg nem felelő helyen pótol, mint példáúl az 1532-iki hadjárat történetét, a mivel azután úgy is gyenge időszámítását még zavarossá is teszi. Ura iránti elfogultságával, az idővel járó feledékenységgel szemben, melyek sok fogyatkozásának okai, könnyen észlelhető Zermeghnél, hogy volt írói készsége és tehetsége. Határozott történetírói érzékre vall nála, hogy elbeszélésében nem vész bele a részletekbe ; midőn mellékkörülményeket akar fölvilágosítani s ezen czélból episodokat sző elbeszélésébe, azok is jellemzők ; a pártok méltatásából látszik, hogy a jellemzéshez is ért ; a kellő helyen, bár kis számmal és nem valami sok újsággal, érdekességgel csalogató művelődéstörténelmi adatokat