Századok – 1907
Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: Bocskay és a bécsi béke 1
B0CSKAY ÉS A BÉCSI BÉKE. 15 latú tényezők és befolyások : ebben az arányban ma tán egy millió hajdú ivadék ünnepelhetné alapítója emlékét. S ha a következő három század mindegyikének egy-egy Bocskayt adott volna jó kedvében a Gondviselés : a dunai kis és nagy magyar medenczének ethnographiai képét ma tán nem tarkítanák másnyelvűek milliói ! . . . * * * Az előadottak után, melyekben a nagy fejedelem alakját s az 1606-iki nemzeti alkotás értékét vázolni igyekeztem, befejezésül fölemelkedni óhajtanék a hazai történelem talajáról, hogy a szemhatár tágulásával egyetemesb szempont is kinálkozhassék végső Ítéletünk számára . . . Ily magasb és egyetemesb szempontból tekintvén a dolgokat, arra a megismerésre jutunk, hogy az 1606-iki béke tulajdonkép két, egymással a legélesebb ellentétben álló világnézet vagy eszmekör összeütközésének első fegyverszünete. Ez a két ellentétes, talán a fajokban gyökerező, ösztönszerű világnézet : az államról s az államhatalomról táplált magánjogi és közjogi fölfogás. A különbséget a kettő között nem annyira meghatározni, mint inkább — e rövid előadás keretéhez képest csak főbb vonásaiban — kimagyarázni lehet. A germán elemek alapította országokban a hűbériség következményekép a magánjogi fölfogás volt a túlnyomó. Az állam területe, tudjuk, nagyszámú hűbéres közt oszlott meg, a kik lépcsőzetesen nagyobb hűbérurak alá csoportosultak s a fölfelé szűkülő skálát a pyramis csúcsa, az uralkodó, mint legfőbb hűbérúr zárta le. A szervezet valamely alsóbb fokán álló hűbérest e rendszerben közvetlen fölötte álló urához magánjogi természetű kötelezettség csatolta : az az intézményszerű hűség és ragaszkodás, melynek az ősi germán Gefolgschaft a kútfeje. Ez a személyes, magánjogi viszony pedig annyira felölelt minden sociális vonatkozást, hogy alantasa szemében a közvetlen hűbérúr a halványan pislogó állameszmének egyedüli képviselője. A legalsó fokokat, a politikai nemzet tömegét, a legfőbb hűbérúrhoz e szerint nem erős és nem közjogi, hanem csupán ez a sok-