Századok – 1907

Történeti irodalom - Békefi Remig: A népoktatás története Magyarországon 1540-ig. Ism. Erdélyi László 161

162 TÖRTÉNETI IRODALOM. a pályázat, mint annyi más, vagy ismét általános analógiák és távoleső tényekből való merész következtetések töltik meg a szerény terjedelmű pályamunkákat. Hogy tisztán az Oltványiféle jutalom vagy a tétel érdekessége kedveért bárki végig kutassa Fejér, Wenzel, Knauz oklevél-kiadásait, az Anjoukori Okmánytárt, az országos s más levéltárakat azzal a tudattal, bogy minden századik vagy ezredik oklevélben akad majd egy-egy iskolamester nevére vagy falusi iskolára : ezt bizony aligba lehetett remélni. A pályatétel kidolgozására csak az vállalkozhatott, a ki a magyar művelődéstörténet összes kérdései iránt érdeklődve s megalkotásán immár jó egy évtized óta szorgalmasan fáradozva, előzőleg pedig rendjének története miatt járva a levéltárakat, az oktatásügyi adatokat kezdettől fogva megbecsülte és gyűjtögette, úgy hogy mire a pályatételt kitűzték, az anyag jóformán mind együtt volt, csak fel kellett dolgoznia. Vakmerőség volna azt mondani, hogy ez az anyaggyűjtés már teljes, s hogy a kik egyes korszakokkal tüzetesen foglalkoznak, nem tudnának némi adatokkal még hozzájárulni Békefi gyűjtéséhez ; de az bizonyos, hogy más aránytalan nagy fáradsággal sem szedhetett volna össze teljesebb adattárt, s hogy Békefi munkája oly törzsanyagba mely alapvető jellegű, a melyhez minden további adatot hozzáfűzhetünk, s a mely minden új adatnak megadja a maga értékét és helyét. A feldolgozás sokoldalú. Megtalálja benne mindenki az adatok időrendjét : áttekintőleg az oklevéltári regesták 26 lapján, eredeti szövegök és lelőhclyök szerint pedig az Oklevéltár 264 lapján ; csoportosítva vannak a részletes adatok minden egyes helységnél, városnál. Általánosabb fejezetek : I. A kereszténység és a népoktatás. — II. Népoktatás a templomban. — III. Népoktatás a falusi iskolákban. — IV. Városi iskolázás. — VII. Udvari és magánoktatás. — VIII. Nőnevelés. Végre az egész népoktatásügy történetét összefoglalja »A népoktatás fejlődése és a korviszonyok« czímű utolsó, IX-ik fejezet. Pazarúl bő a nyolczvan lapnyi tárgy- és névmutató külön a feldolgozáshoz és külön az Oklevéltárhoz. Az oktatásba méltán beleértette a szerző a nevelést is, már a mennyire ez a kettő szinte elválaszthatatlan. A nevelés czélja határozza meg az oktatás feladatait. Az ókori classikus nevelés ideálja a jó polgár, a középkori nevelésé a jó keresztyén, vagyis a jó ember, ki Krisztus evangéliuma s a római egyház hagyományai szerint akar boldogulni nemcsak a földön, nemcsak hazájában, hanem Isten mennyei országában is. Az utóbbi czél különösen előtérben állott 1000 táján, mert a kor nagy emberei a világ végének közeledését várták. A földi boldogulás esz-