Századok – 1907
Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: Műveltségtörténeti közlemények - II. A magyar malom - I. közl. 143
MŰVELTSÉG-TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. 151 Ezen ősrégi szó a XVIII-ik században még közhasználatban volt..1 ) A hajóknak, szálaknak és a kötéseknek ezen a varátán kellett keresztűlhaladniok. Mivel pedig az ilyen helyeken a víz esése nagy volt, s mivel a zúgó ászokfája és az ászokfő néha igen magasan állott, a hajózás nagy veszedelemmel járt.2) Közvetlenül a zúgók előtt állottak a malmok őrhajói. S mivel a víz esése és sebessége miatt az őrhajókat kikerülni nem lehetett, a varátákon való keresztűlmenetel előtt a malmok czöjtit el kellett oldozni s az őrhajókat tovább vontatni. Ez a munka minden egyes malom-gátnál négy-hat órát kívánt.3) Elgondolhatjuk tehát, milyen nehézséggel járt a gátas-malmok miatt a hajózás. A XVI. és a XVII. században, mikor a népesség még kevés volt s mikor boldog-boldogtalan azon igyekezett, hogy halászó vízre, csikászó helyre meg nádasra tegyen szert, a malom-gátak okozta károkkal vajmi keveset törődtek. Nem is igen háborgatták azokat Mária Terézia koráig. A magyar gátas-malmok pusztulásának ideje ugyanis csak 1772-ben kezdődött. Csak ekkor kezdték meg a folyók szabályozását és a lecsapolásokat. Lássuk mármost az úgynevezett magyar- vagyis gátasmalmokat. A víz mennyisége és a gátak építési módja szerint ezen malmok szerkezete is többféle volt. Némelyik malomnak háza a parton állott, a másiké meg a varátával vagy zúgóval szemben egy-egy hajón. E szerint a gátas- vagy magyar malmok között hajósmalmok is voltak ugyan, de a vizet ezek is a gátnyiláson át kapták kerekeikre, így tehát lényegesen, különböztek a dunai német hajósmalmoktól. Akadt köztük olyan is, a melynek csak őrhajója volt, de különben az egész malomház a parton állott. A gátas-malmok szerkezete első sorban a gátak minémüségétől függött. Voltak öreg és fiók gátak, vízvetők, oldalgátak, fenékgátak, koronás gátak, hidas gátak, kerésztül-által való gátak. A gátak erős tölgyfa karók, u. n. őrkarók vagy fenékkarók leverésével készültek ; a karókat fonóvesszővel egymáshoz fonták, azután galylyal, ganéj jal és hanttal töltötték meg, néha fölül meg is padolták, a mikor is a gátat hidasgátnak nevezték. A hajókon álló gátas-malmok czöjtjeit a gátak őrkaróihoz kötötték. A gátak készítésénél a gátkötő molnárok az úgynevezett gát-töltő saraglyákat használták.*) Csermák mérnök jelentése mondja 1779 május 30-án : »a szatmári híd alatt a széles varáta közt« és m híd varáta közi« . . . U. o. 2) 1796-ban elrendelték, hogy »az á-szokfőnek felemeltetése több ne legyen két lábnyinál, vévén az víznek legnagyobb apadását«. . . »Olyan zúgót csináltattam, melynek ászokfája az Berettyó profunditásával egy lineában lenne« ... U. o. s) ,U. о. a hivatalos naplók szerint. Fasc. 8. nr. 40. •>) Orsz. Lt. Urb. et Conscr. fasc. 2. 1638. Borsi.
