Századok – 1907
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Mügeln Henrik német nyelvű krónikája és a Rímes krónika - II. bef. közl. 119
MÜGELN H. NÉMET NYELVŰ KRÓNIKÁJA ÉS A RÍMES KRÓNIKA. 131 A Mügeln által felhasznált hiteles leírás kétségtelenül közel egykorú írótól ered és feltétlenül szerves összefüggésben állott azon feljegyzésekkel, melyekből a Bécsi Képes Krónika írója interpolált.1) Ezt a szerves összefüggést elárulja az is, hogy Mügeln a Bécsi Képes Krónika interpolatióival rokon betoldásokkal együtt szúrta e részt krónikájába. Bizonyos azonban az is, hogy Mügeln nem a Bécsi Képes Krónika útján jutott bővítéseihez, — hiszen néhol többet tud, s az 52—55. fejezeteket nem is vehette onnan, — hanem valószínűleg különálló conceptiójukban használta azokat, bár az is valószínű, hogy forrását ezen a helyen is minden élénkségétől megfosztva és részleteit elmellőzve, szárazon és színtelenül írta ki. De még e száraz és színtelen előadás mellett is ez krónikájának legérdekesebb része, fentartása pedig Mügelnnek legnagyobb érdeme. II. Mügeln német szövegének eredetét tisztázva, áttérhetünk a Rímes Krónika kérdésére is. Krónikánk ezen versificatiója csak egy példányban ma- . radt reánk, a melyet a bécsi császári udvari könyvtár őriz 3352. számú codexében. A XV. századból származó kézirat különben csonka művet őrzött meg, a mely már II. Géza uralkodásánál megszakad. Szerzője nincs megnevezve, de már Wilmanns Mügelnnek tulajdonította a krónikát, a mit azonban a magyar írók nem fogadtak el.2 ) Wilmanns értekezésében 3 ) philologiai alapon szólt a kérdéshez, s mind a nyelvből, mind a német versformákból következtetve, feltétlenül németnek tartotta az írót.4) A költemény szerkezete igen komplikált s tényleg meistersänger munkájára vall. Az egész négy részre oszlik, a melyekben, egy-egy prózai bevezetés után, a különböző versmértékek oly sorrendben ismétlődnek, a mint az első részben előfordulnak. Az első és második rész szerkezete teljesen megfelel, a harmadik részben azonban két-két versforma közé egy-egy új versalak van betoldva, és hasonlókép a megszakadt negyedikben is, a hol V. ö. erre vonatkozólag : A Budai Krónika. Századok, 1902. 741— 752. és 811—829. 1. s) Marczali állást is foglalt ellene, mert Mügeln német krónikájából visszakövetkeztetve nem tartotta őt elég jártasnak a latin nyelvben arra, hogy ilyen költeményeket szerezzen. Kútfők, 57. 1. 3) Wilmanns : Ein lateinisches Gedicht Heinrichs von Müglin. Zeitschrift f. Deutsches Alterthum, II. 155—161. 1. 4) V. ö. a reisa, clenodium, herus szavakat. 9*
