Századok – 1906

Történeti irodalom - Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családjai. III. köt. Ism. –r. 759

759 TÖRTÉNETI IRODALOM. minden vármegye köteles volt bizonyos számú zarándokot Aachenbe küldeni, mintha csak kötéllel fogdosták volna őket, de forrást e furcsa állítás támogatására Kessel nem idéz. Több adat arra látszik vallani, hogy a Dunán-tűlról származtak. így pl. 1453-ban »kamen. . . vili Windischen und Ungarn.« 1489-ben a nürnbergi krónika szerint »zohen die Ungern und Winden in grosser und mercklicher Anzal hie durch auf Ach« (Aachen). 1775-ben, egy jelentés szerint »zu Köln hätten die Ungarn . . . auf windische Art tanzen müssen.« Ugyanakkor »seien .... Hochzeiten nach windischer Bauernart abgehalten worden.« A magyar kápolna két papjának, miut Lajos király föntjelzett okleveléből tudjuk, mindig magyarországinak (de regno nostro Hungarie) kellett lenni. Továbbá 1367-ben a király a pilisi apátot küldötte Aachenbe a magyar kápolna ügyében. 1381-ben ugyancsak a pilisi apát tesz jelentést a három magyar király ereklyéit tartó monstrantiáról ugyanott. A mi a kápolna három Madonna-képét illeti, szerzőnk a 88. lapon Kessel egy másik művét idézve, melyet nem láthattam, azt írja, hogy II. László (értsd : Ulászló) magyar király 1492-ben egy Mária-képet ajándékozott a magyar kápolnának, és Urbán egri püspök, ki 1493-ban halt meg (Dóczi Orbán), maga vitt egy harmadik képet Aachenbe. A jegyzetben azonban egy 1492-ből és egy 1494-ből eredő képről van szó s így szerzőnk tovább zilálja az a nélkül is zavaros tárgyat, KROPF LAJOS. Ternes vármegye nemes családjai. Irta Lendvai Miklós. III-ik kötet. Temesvár, 1905. Csendes Jakab kny. 1-r. 4 155 1. Tizenkét szines czímer-táblával. A délmagyarországi történelmi és régészeti muzeum-társulat folytatólag kiadta Lendvai Miklós Temes vármegye nemes családjai czimű munkájának harmadik kötetét, az előző kötetekhez hasonló díszes kiállításban. Ezen kötetben a szerző az J és 0 betűk közé foglalt családokat ismerteti, ugyanazon módon és ugyanazon források után, a mint azt már a munka második kötetében tapasztaltuk. Főforrásai : Nagy Iván családtani nagy műve, az alvidék történetírói (Márki, Szentkláray), a Századok és a Turul egyes évfolyamai, a királyi könyvek, egyes családok levelei és közlései, s főképen a vármegye jegyzőkönyvei és egész levéltára. Ez utóbb említett főforrások alapján legjobban meg lehetett írni és meg is írta az ott törzsökös családok történetét, azokét