Századok – 1906

Történeti irodalom - Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családjai. III. köt. Ism. –r. 759

760 TÖRTÉNETI IRODALOM. t. i. melyek a török hódoltság után ott birtokokat vásároltak és nemességet szereztek. A neo-aquistica commissio ugyanis megakadályozta működésével a régi nemesség birtokjogainak újra való érvényesülését, új és nem magyar elem kerítette hatalmába a régiek kiváltságait, és ezek érvényesültek a vármegye újabb történetében is. Ezen családok múltját egész teljességében, nagy ügybuzgalommal és szorgalommal feldolgozta a szerző ; pontosan közli nemesítésök idejét, czimeröket és legtöbb esetben leszármazásukat is. Másként áll a dolog a beköltözött régibb vagy újabb eredetű családok tárgyalásánál. Itt már elhagyja a szerzőt azon biztosság, melylyel a törzsökös családok múltját ismertette. Itt már nem mindig a megfelelő forrásokból merít, mint pl. a Jeszenszky családnál, melyet czímerhasonlóság alapján a Divék nemzetségből származtat; vagy az Asguthi Körtvélyessy családnál, melyet összetéveszt a kihalt Kolcshosszumezei Körtvélyessyekkel ; vagy túlnagy fontosságot tulajdonít a családi hagyományoknak, mint pl. a Klittel és Nóvák családoknál. De leginkább kifogásolható az, hogy sok helyen beb esik abba a hibába, mely — fájdalom — a magyar genealógiában még mindig igen gyakori (tisztelet a kivételeknek), hogy olyan családok, melyeknek egyes tagjai anyagi, társadalmi vagy hivatalos téren magaslanak ki, nem tárgyaltainak eléggé tárgyilagosan. A Beodrai gróf és nemes Karácsonyi család »eredete és származása — szerző szerint — egészen biztosan nem mutatható ki. A hagyomány szerint, melyet a grófi család birtokában levő több ereMye is támogat, a Karácsonyi család már beköltözése előtt is nemes volt.« Ezt már dr. Temesváry János is megírta »Magyar-örmény nemes családok czímerei« czímú művében (101.1.) s közvetlen ezután szószerint közli Mária Teréziának 1749-ben kiadott czímerlevelét, melyben Karácsonyi Kristófot »e statu et conditione ignobili« nemesítette meg. Az 1698 évben megnemesített Kormos családnál mind egybehordta szerző a hazánkban itt-ott élő nagyobbszámú, de egymással semmiféle atyafiságban nem álló Kormos nevú családokat. Besorozta ezek közé Kormos Fülöpöt is, kinek neve mint legrégibb, 1437-ben fordúl elő Zsigmond királynak a munka szövegében hasonmásban közlött oklevelében. Sorsát a névhasonlóság alapján még Kormossy (és nein Kormos) Tamás l) diósgyőri alvárnagy sem kerülte el, kit II. Lajos király 1521-ben neme>) II. Lajos király 1521 évi adománylevelében így szólítja meg : Tibi fideli nostro Thome Kormossy. 1524-ben mint alispán így kezdi egyik kiadványát : Nos Thomas Kormossy de Myskolcz, vicecomes . . . stb.