Századok – 1906
Tárcza - Vegyes közlések - Melich János értekezése Szikszai Fabricius Balázs szótáráról 87
TÁRCZA. 87 VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának decz. 4-én tartott ülésében Hegedűs István levelező tag ismertette azon újabb adatokat a Humanismus korszakából, melyeket az Analecta nova ad históriám renascentium in Hungaria litterarum spectantia czímű akadémiai kiadvány második kötetében *) szándékozik közzétenni. Érdekesek ezek sorában Petrarca és Boccaccio költeményei, melyek Nagy Lajos király öcscsének, Endrének, szomorú halálát siratják ; a kötet tartalmából azonban leginkább Oláh Miklós esztergomi érsek költeményei érdekelhetnek bennünket. A felolvasó e költeményeket a budapesti egyetemi könyvtár egyik kézirati codexében találta meg ; eddig ismeretlenek voltak, most fognak megjelenni nyomtatásban először. Oláh Miklós e költeményeit akkor írta, mikor még székesfehérvári őrkanonok volt s mint II. Lajos özvegyének, Mária királynénak secretariusa (1527 — 1542) jobbára Belgiumban tartózkodott. Erasmussal ápolt barátsága, kinek halálakor irta egyik legszebb elegiáját, azt engedi sejtenünk, hogy a reformácziónak nem volt rideg ellensége. Oláh Miklós költeményei mindenesetre új világosságot vetnek a magyar humanismus történetére s megerősítik azt a felfogást, hogy a renaissanceszellem nem semmisült meg nálunk Mátyás halálával. — Hegedűs István felolvasása után Melich János levelező tag Szikszai Fabricius Balázs szótáráról értekezett. Ismeretes dolog, hogy a humanismusnak a latin nyelvet illetőleg az volt a paedagogiai elve, hogy a tanulókat képesíteni kell arra, hogy szabatosan és választékosan tudjanak latinúl írni és beszélni mindenről, a mi bel-és külvilágukat alkotja. A latin nyelvnek ily mértékben való elsajátítására három csoportba sorolható tankönyvek szolgáltak. A tanítás legfelső fokán az u. n. nomenklatúrák, azaz fogalomcsoportok szerint elrendezett szógyűjtemények voltak a tankönyvek. A humanismus korában nálunk az ilynemű első tankönyvek német művek fordításai, mint pl. Murmellius szótára 1533-ból és Pestliy M. Gábor nomenklatúrája 1538-ból. E műveket azonban több ok miatt nem lehetett iskoláinkban használni ; főleg a miatt nem, mert a bennük összeállított szócsoportok nem a magyar viszonyokat, hanem a német viszonyok közt előforduló fogalmakat ölelik fel. E tankönyvekből tehát a magyar tanuló meg nem tanulhatott úgy latinúl, hogy a magyar dolgokról tudjon írni vagy beszélni. Szikszai nagy érdeme abban van, hogy a hazai viszonyoknak megfelelő tankönyvet írt. Ezért terjedt el műve kéziratban 1561 —1590 •) Az 1903-ban megjelent első kötet ismertetését olv. Századok, 1904. 173.. 1.. I , '
