Századok – 1906

Történeti irodalom - Weber Samu: Ujabb adalékok Szepes megye történetéhez. Ism. Bervaldszky Kálmán 947

948 TÖRTÉNETI IRODALOM. történeti szereplésök tartalmas méltatása és új adatokkal való megvilágítása által igen hasznos munkát végzett. A praehistorikus védelmi helyeken kivűl Chavnik (Savnik), Friedmann, Hollóvár, Lucsivna, Lublóvár, Márkusvár, Marczellvár, Menedékkő, Nagy-Eőr, Nedecz, Richnó, Szepesvár, Gölnicz, Késmárk, Lőcse, Podolin, Ölubló, Gnezda stb. városok erődítményeit tárgyalja. A második részben Lublóvár gazdászati és adózási viszonyai leírását találjuk, mely híven visszatükrözteti a Lubomirski grófi, majd herczegi családból való lengyel királyi helytartók zsarolásainak hosszú sorát. Kár, hogy épen ezen részben két értelemzavaró sajtóhiba van, melynek helyreigazítását sem mulaszthatjuk el. Köztudomású dolog t. i. hogy Zsigmond király 1412-ben a tizenhárom szepesi várost és a lublói korona-uradalmat 37,000 schock sexagenariusért — a mi a szepes-szombati egykorú krónikás számítása szerint 88,800 magyar forintot tett ki, s a mely összegnek akkori értéke a mai pénzviszonyokhoz hasonlítva feltétlenül jóval túlhaladja a három millió koronát is — zálogosította el Ulászló lengyel királynak. Könyvünkben ezzel szemben a következőket olvashatjuk : »Az 1412-ben Zágrábban kiállított elzálogosító oklevélben Zsigmond király elismeri, hogy Ulászló lengyel királytól 32,000 (helyesen 37,000) széles garast, a mi pénzünk szerint 200,000 (helyesen 3.729,(500: kerek számban 4.000,000) koronát kapott stb. (50. 1.) Alig tudjuk elhinni, hogy az elzálogosított tizenhárom város az elzálogosítás ideje (360 év) alatt több mint egy milliárd koronát fizetett a lengyeleknek. Iszonyú zsarolás volt ez. Nem csoda, hogy olv nagy volt az öröm, mikor a tizenhárom város polgárai 360 évi idegen, kemény, néha embertelen uralom után ismét visszatérhettek és leborulhattak az édes anva, Magyarország kebelére.« A harmadik rész, mely a rablók történetéhez a Szepességen, tekintettel a szomszéd vármegyékre szolgáltat adatokat, nemcsak a bűntettek iszonyait, hanem a régi büntető igazságszolgáltatás megtorló és elrettentő kegyetlenségeit is feltárja előttünk. A negyedik részben, melynek czime : A városház a Szepességen, a szepesi városok tanácskozó házairól értekezik a szerző. Itt egy helyen (126. 1.) némi ellenmondást vehetünk észre az előbbi részben a rablókról (78. 1.) mondottakkal szemben. Azt hiszem, hogy a gonosztévők kegyetlenkedéseinek elbeszélése után talán még sem állítható az, hogy »régebben egy egész évben nem fordult elő annyi bűntény, mint most egy hónap alatt.« A munka ezen része különben igen érdekesen van megírva. Elvezet bennünket a mult idők tanácskozó termeibe, megismertet a kor uralkodó felfogásával, lelkületével, meg a városi bíró majdnem fejedelmi tekintélyének súlyával s nemes példaadásának minden jótékony hatásával.