Századok – 1906
Történeti irodalom - Sasinek Fr. V. újabb munkái. Ism. Ernyey József 73
TÖRTÉNETI IRODALOM. 83 ellensúlyozására. A hatodik nagy telepítés közvetlenül a tatárjárás előtt történt. Igaz, hogy egy része a kunoknak kivonult volt az Alduna mellé, de Béla visszahozta őket. Ezek később egyre terjeszkedtek a régi lakosság rovására. Nyelvüket illetőleg, Szabó és Szilágyi tanítása ellenére is, kétségtelen igaz, hogy e kunok nyelve teljesen elütött Árpád népének szláv nyelvétől. Hogerius szavai tehát, hogy a kunok ide jöttek, ut linguam facerent sibi notam, csakis szláv nyelvre magyarázhatók. Mivelhogy az első kun csapatok bejövetele által az ország szláv jellege el nem veszett s az úgynevezett magyar elem csak a hatodik kun település után kezdett éledezni, természetes, hogy az eredeti lakosság csak tolmácsok segítségével beszélhetett a jövevényekkel. A térítő papoknak külön kellett tanulniok a kun nyelvet, a mint azt okleveleink tényleg bizonyítják. A kunságot csak később kezdték azonosítani a magyarsággal, a hogy pl. Aeneas Sylvius is teszi, mikor Zsigmond király kun nyelvtudását felemlíti, de a magyarról hallgat. Ezért nem kellett a kunoknak megmagyarosodniok, mert eredetileg is azok voltak : illetőleg ők maguk így nevezték magukat, habár a régebbi írók még itteni letelepülésük után is máskép nevezik őket. Mivel pedig tudjuk, hogy konok szívóssággal ragaszkodtak ősi szokásaikhoz, viseletükhöz : feltehető-e, hogy épen nyelvüket hanyagolták volna el ? Nyelvük mint külön idioma megmaradt Zsigmond koráig, azontúl pedig a kalvinismus védelme alatt fejlett és erősbödött. Lehetséges ugyan, hogy a határszélekre, idegen nép közé szorult töredékek elvesztették nyelvöket, pl. a felvidékiek eltótosodtak, miként azt néhány helynév is igazolja, de a nép zöme megmaradt. Végűi vegyük figyelembe, hogy Erdélyben a székelyek s a többi nemzetiségek mellett mindenkor külön említik a magyarokat. Micsoda magyarok ezek ? A tiszavidéki kunok, a Kálmán korában bevándorolt kunok ivadékai, a kiket, mikor a hungarus nevet a kunnal kezdték azonosítani, meg kellett különböztetni a régiektől. * E rövidre fogott ismertetése a reklamált Sasinek-féle dolgozatoknak mindenkit meggyőzhet arról, hogy épen a tudós szerző érdekében jobb lett volna továbbra is sub rosa maradniok. A tudós szerző történetírói érdemeit semmiesetre sem fogják gyarapítani. EKNYEY JÓZSEF. 6*
