Századok – 1906

Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877

MAGYAROK ISTEXE. ISTEN NYILA. 889 zése. Bizonyságul Du Cange-nak (VI. k. 23. 1.) eme három adatára hivatkozom : »Tonitrua maxima fuerunt cum pluvia magna in civitate Parmae et in quattuor locis sagitta de coelo percussit.« (Chron. Parmense, ann. 1292, tom. 9. col. 825.) — »In vigilia B. Johannis Baptistae in hora vesperarum tonitruum, et sagitta coelo percussit in turre communis Parmae.« (Thib. ad ann. 1299, col. 840.) — »Très de coelo ceciderunt sagittae, prima super campanile S. Pauli, secunda super campanile S. Petri, tertia super capella Domini.« (Acta S. Rom. tom. 2. pag. 103.) A szláv mythologiában tudvalevőleg Perun vagy Párom a villámlás és mennydörgés istene, a kinek nevét közönségesen alkalmazzák a mennydörgésnek és villámlásnak kifejezésére is. {Miklosich : Wörterbuch der slav. Spr. 240. 1.) Mondják p. o. Párom do t'éba — villám, mennykő (üssön) beléd ! E mellett a villámnak népies neve : Paromova (Perunova) strëla = P. nyila. Káromkodó forma : Sto bohoj, sto strél = száz isten, száz nyila ! 1) Látható ebből, hogy a szláv népies felfogás szintén Isten nyilainak tartja a villámokat. De vessünk egy pillantást a rokon finn-ugor népekre is. A finnek felfogásában a villámok : Ukon nuoli (Ukko nyilai), Jumalan nuoli (Isten nyilai). Tanúság lehet erre a Kalevala 33-ik rúnójának ez a helye : »Szóla Ilmár neje ígyen : Öh felséges Ukko isten ! ajazd fel a legjobb nyilad, vedd elő legkülömb íjjad s réznyílvesszőt illessz arra, te lángoló kézíjadra ; tüzes nyilad jól helyezd el, rézvesszejét gyorsan lődd el« stb.2) Ukko teljesíti a kérelmet, csakhogy a kérőt magát sújtja le villámával. Vagy példáúl a 14-ik rúnóban Lemmikäinen kéri Ukkót, hogy legyen segítségére s öntsön nyílzáport az égből a gonosz Hiisi lovára. »Erre Ukko főalkotó, isten, felhők felett lakó, villámait czikáztatá, égfedelét meghasgatá. «3) A finn ember, ha ellensége vesztét kívánja, Castrén szerint ilyen átkot mond reá : »Verjen meg a tüzes istennyila /« 4

) A mennykőnek nyílként való appercipiálását megtaláljuk továbbá a vogul és az osztják nyelvekben is. A vogulnak mind a Ipolyi : Magyar mythologia, 10. 1. 2) Barna fordítása, 224. 1. 3) Barna fordítása, 80. 1. 4) Csengery : A magyarok ősvallásáról. Tanulmányok, I. 81. 1.