Századok – 1906

Értekezések - RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN: Magyarok Istene. Isten nyila 877

890 RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN. felső-lozvai, mind a tavdai nyelvjárásában ismeretes a Tnre'mnâl istennyila (igazában: égnyila) kifejezés; pl. a lozvaiban: Târèm-nâl pats = isten nyila esett ; a tavdaiban : Tarcm-n'dél il-ülus = megölte az isten nyila, vagy ti jiw tarém-n'elné il-Jchas-Jchus — széthasította a villám ezt a fát.1) Az osztjákok meg Ahlquist szótára szerint pai-nol, azaz zivatar-nyíl néven nevezik a villámot. E példasor bizonyára még nem teljes. Ha tovább kutatnánk, alkalmasint meglelnők a villámnak Isten nyiláúl való felfogását más népeknél is ; azonban ennyi is teljesen elegendő ama hagyományos hit megdöntésére, mely az »isten nyila« elnevezést sajátos ősmagyar, vagy akár finn-ugor apperceptióból eredetinek hirdeti. íme világos, le nem tagadható adatok tanúsítják, hogy megtalálható az indogermán és a sémi nyelvekben is. Ha többet nem, annyit kétségtelenül bizonyít e valóság, hogy a szóbeli appercipiálás nem egy vagy két nép különleges tulajdonsága, hanem közönséges jelenség a nyelvek körében. Az már azután megint más kérdés, vájjon vallási felfogásban bírja-e alapját, vagy valamely egyéb okban, teszem fel, az illető népek harczias természetében. Mindenesetre érdekes és érdemes dolog volna kihüvelyezni a teremtő alap-okot ; ámde ez már oly lélektani probléma, mely nem vág szorosan értekezésem tárgyához. Az itt közölt összehasonlításra támaszkodva azonban annyit bátran állíthatok, hogy legnagyobb valószínűség szerint a vallást illeti meg a fő-fő rész megalkotásában. Hogy az »isten nyila« nevet nem az őshazából hozták elődeink, biztosra vehető. Ez az állításom első tekintetre kissé merésznek tetszik ugyan, de nem lesz az, ha nyomban meghányjuk-vetjük annak erősségeit. Népünk tudvalevőleg gyakorta él az istennyila szóval, midőn a villámnak járását rossz kedvében valamelyik ellenesére akarja irányittatni, vagy a sebességet, hegyességet, fényességet szemléletesebben akarja kifejezni. Ismert szólásmódok : Isten nyila üsse meg, verje meg, járja meg, csapjon bele, szántsa meg ; csizmadia isten fia, üsse meg az isten nyila ; az isten nyila is csak *) Munkácsi Bernát följegyzése. Nyelvtud. Közlemények, 25: 373. 1.