Századok – 1906

Történeti irodalom - Jurkovich Emil: Beszterczebánya multjából. Ism. Keller Imre 851

8-1:4 TÖRTÉNETI IRODALOM. A kötet legérdekesebb fejezete a Bányász-bástya czímű, melyben a szerző eredeti okiratok alapján mutatja ki, hogy az úgynevezett Mátyás-ház sohasem volt Mátyás király háza, hanem a legrégibb idők óta gabonaraktár. Mátyás királynak és Beatrix királynénak a ház második emeleti ablaka felett levő czímere sem azért került oda, — mondja a szerző — mert ezt a házat a király építtette, vagy mert a királyi pár ott lakott volna, hanem csupán azért, mert az úrvölgyi Fraternitas Corporis Christi nevű bányász-egyesület, újjászervezése idején épen úgy ennek a királyi párnak egyesített czímerét fogadta el czímeréűl, mint a hogy maga a város (Beszterczebánya) az Árpád-ház színeit és az ország czímerének egy részét vette fel czímerpaizsába. Ez a fejezet különben az aktualitás jellegét viseli magán. A műemlékek országos bizottsága ugyanis elhatározta, hogy a szóbanforgó gabonaraktárt, melyet tévesen Mátyásháznak neveztek el, újra felépíti, a város pedig muzeumát fogja benne elhelyezni. A Mátyás-házat néhai Czobor Béla fedezte fel s teljesen jóhiszeműen tartotta Mátyás királyénak. Véleményét kizárólag az épületen látható czímerekre alapította ; a Jurkovich által napfényre hozott okiratokról semmit sem tudott. Figyelmeztetjük tehát a műemlékek országos bizottságát, nehogy a tetszetős elnevezés után indulva, azt az egyszerű, minden építészeti stílust nélkülöző, alaktalan dohos gabonaraktárt, mint Mátyás király lakóházát restauráltassa. A következő dolgozat : Egy régi orgonakészítő Beszterczebányán czím alatt Podkoniczky Mihály életét írja le, a ki a XVIII-ik század leghíresebb orgonakészítője volt. A beszterczebányai nagytemplom és az evangelikus templom, a szegedi, a váczi kathedrális, a czeglédi, péterváradi, kunmajsai, gölniczbányai, szent-benedeki és losonczi templomok orgonáit mind ő készítette vagy javította. A beszterczebányai Seelenhaus-ió\ és a városi szegényügy-vő\ szóló értekezés különösen azért tarthat számot érdeklődésre, mert igen behatóan ismerteti a szegényügy fejlődését a XIV-ik századtól kezdve. — A kilenczedik fejezet a beszterczebányai püspöki rezidenczia, a tizedik a Szent Erzsébetről elnevezett beszterczebányai szegényhúz történetét adja. Ez utóbbi dolgozatban kimutatja a szerző, hogy e szegényház már 1255-ben fennállott s így ez Magyarországnak legrégibb szegényháza. A következő közlemény István nádornak 1847 október hó 11—12. napjain Beszterczebányán való tartózkodását írja le. Az alsómagyarországi bányavárosok és a Gergely-féle naptár 1583184-ben czím alatt a naptárak történetét adja szerzőnk s elmondja, miként terjedt el a bányavárosokban a Gergely-féle új naptár.