Századok – 1906
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. (»1 5 lyes a történettudományra, az mindenesetre elkerülhető kellő óvatossággal. A mi pedig minden óvatosság mellett is megmarad a subjektivitás elemeiből, az a tudományra nézve nem annyira veszedelmes, hogy a tudomány lényegét támadná meg és egészséges fejlődését akadályozná. Ranke a történetírói objektivitásnak magas fokára jutott, a teljes objektivitást azonban ő sem érhette el. De annak, hogy napjainkban már Ranke is veszíteni kezd egykori tekintélyéből, semmiesetre sem az az oka, hogy nála is találunk még subjektiv elemeket, mert hiszen az újabb történeti irányok még sokkal kevésbbé tudnak a subjektivitástól szabadulni, mint a mennyire ez neki sikerült. Rankénak s általában a tudomány minden munkásának az idők folytán meghaladott volta nem ebből, hanem a tudománynak természetes fejlődéséből és haladásából folyik. De a tudomány fejlődése arra nézve is megnyugtat, hogy igenis, általában és egészben véve tudásunk objektiv volta felé is haladást látunk, mert az ellentétes subjektiv felfogások lassankint önmaguktól kiegyenlítődnek, s legalább a lényeges, nagy kérdésekre nézve a történettudományi felfogás már ma is megállapodott, míg a felfogások különbözősége — nem számítva az újító, nagyon is merész, de többnyire rövid életű elméleteket — mindinkább a részletekre szorítkozik. SZEXTPÉTERY IMRE.
