Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

618 SZENTPÉTERY IMiíE. azonban, különösen praktikus alkalmazhatóságukat tekintve, távol állnak attól, hogy a czélt, az ideális objektivitás megvalósítását elérhessék. Ugy vagyunk itt is, mint a legtöbb elméleti megállapításnál : a theoria megvalósítása a praxisban sokkal több akadályba ütközik, semhogy teljes eredményre vezethetne. A magunk részéről — az előzők összefoglalásaként — azt az általános útmutatást adnók a subjektivitás veszélyeinek kevesbítésére nézve, hogy a történetíró a tudomány követelte szigorú kritikát első sorban saját magára, a saját eszmevilágára nézve gyakorolja, s főképen a nagyon is általános, az egész mindenségre érvényesnek tartott szempontok alkalmazásától óvakodjék. Legfőképe^ pedig azt nem szabad soha felednie, hogy minden felfogás emberi, tehát nem csalhatatlan, s épen ezért a meggyőződésünkkel ellenkező véleményeket sohasem szabad már eleve hibásaknak tekintenünk. Hozzátehetjük még, hogy lia a történetíró elméletileg is tisztában van azzal, hogy a subjektivitás mikor, hol és hogyan nyilvánulhat, s nem elégszik meg e tekintetben valami általános nézettel, hanem tényleg utána jár a subjektivitás lényegének és nyilvánulása módjainak, akkor a subjektivitásról alkotott világos fogalomban mindenesetre több garantiát fog találni a subjektivitás kiküszöbölésére irányuló minden egyoldalú módszernél. Ilyen általánosságban mozgó tanácsok természetesen nem tartanak, de nem is tarthatnak igényt arra, hogy a teljesen objektiv történettudományi eljárást biztosítsák. Arra azonban mindenesetre alkalmasak, hogy a subjektivitás durva nyilatkozásának, legfőképen pedig a tendentiának elejét vegyék. S ez nagyjában és egészben véve elegendő is. Mert, hogy eredeti álláspontunkra térjünk vissza, az absolut objektivitás teljes mértékben úgy sem érhető el soha. Törekednünk kell ugyan az objektivitás lehető legmagasabb fokának elérésére, de ha teljes mértékben nem arathatunk sikert, ez — mint Bernheim mondja a már idézett helyen — nem vet árnyékot a történettudományra, mert hiszen az összes tudományágak közös sorsa, hogy az ideális tökéletességet nem érhetik el. A mi a subjektivitás nyilatkozásában káros és vészé-