Századok – 1906
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. 617 ról mondottunk. Az a történetíró, a ki subjektivitásra hajlik, jól teszi, ha kerüli az olyan thémákat, melyek a subjektiv felfogás nyilvánulására inkább alkalmat szolgáltatnak és szinte kihívják azt. Ilyenek különösen a közeikorú események, melyek a kutató subjektiv érzelmeivel nagyon is összeforrtak, a minek bizonyítékát főképen a mémoire-írók nyújtják, kik között nagyon kevesen vannak, kik minden objektivitásra törekvés mellett is szabadulni tudnának a subjektiv felfogás kényszere alól. De nemcsak a közeikorú események tárgyalására áll ez. A subjektivitásnak sokféle forrása lehet : vallási, politikai, patriotikus vagy másféle meggyőződés. A ki tehát vallási tekintetben bír erős subjektiv felfogással, az kerülje a vallási szempontból exponáltabb korszakokat s keresse tárgyát ettől mennél távolabb eső téren. Erre vonatkozik Marczalinak Mommsenről mondott megjegyzése is.1 ) Kiemelvén Mommsen subjektivitását, hozzáteszi, hogy épen ezért kellett Mommsennek oly tárgyhoz fordulnia mint a római történet, mely nincs közvetlen kapcsolatban a jelennel, mert különben — modern tárgykört választva — mértéktelenné, pártossá lett volna. De hogy ezt a szempontot követhessük, ahoz először is teljes önismeretre volna szükségünk, a mi pedig, sajnos, megint csak az illusorius követelmények sorába tartozik. Azután meg ez az eljárás csak a legerősebb subjektivitástól, némileg talán a tendentiától véd, a subjektivitás teljes kiküszöbölésére azonban ép oly kevéssé elegendő, mint az előbb tárgyalt módok. Hiszen a subjektivitás elemei oly sokfélék s nyilvánulásuk módjában oly finomak, hogy a legtávolabb eső tárgyak sem oltalmaznak meg tőlök. A történetíró ideális követelménye különben is a tárgyszeretet, mely az egyiptomi vagy assyr történelemben épúgy pártosságra ragadhat, ha egyébként vértezve nem vagyunk, mint akár napjaink történetében. Látni való, hogy mindezen módszerek, melyek a subjektivitásnak a történelemből való kiküszöbölését czélozzák, rejtenek ugyan magukban bizonyos fokú igazságot, végeredményben ') Budapesti Szemle, 325. sz. 10. 1. SZÁZADOK. 1906. VII. FÜZET. 41
