Századok – 1906
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. (»1 5 figyelembe sem veszi, s az igazság nevében teljesen egyoldalúvá lesz az igazság rovására. Ha ellenben a kutató szem előtt tartja, hogy ő csupán valamely. subjektiv állásponton van, mely esetleg módosításra és javításra szorulhat, akkor nem lesz elfogult, tisztábban mérlegelheti az ellenkező szempontokat és világosabban megláthatja a bennük rejlő igazságot. Sőt ez az eljárás egyenesen megköveteli, hogy a kutató olykor a magáéval ellentétes álláspontra helyezkedjék, onnan vizsgálja az eseményeket, hogy így az igazsághoz annál közelebb férkőzhessék. Ha pl. egy protestáns író katholikus álláspontra helyezkedik s innen nézi pl. VII. Gergely történetét, vagy a katholikus író protestáns szempontból vizsgálja Luthert vagy akár Gusztáv Adolfot, mindenesetre közelebb fog férkőzni ezen történeti személyek lelkéhez, és kevésbbé fogja tetteiket nem meggyőződésből és igazságra törekvésből fakadóknak tekinteni, mint a hogy különben rendesen történni szokott. Mindenesetre súlyos követelményt állítunk föl ez által a történetíróra nézve, de hiszen a történetírótól mindenképen iskolázott s így az önbírá latra is edzett elmét követelünk. Szintén a subjektivitás korlátozására való az a sokat vitatott módszer is, melyet Lorenz után a relatív szempontok alkalmazásának szokás nevezni. Ez abból indái ki, hogy a. kutató subjektiv felfogása mindig valami általános világnézetből fakad. A történetíróban él valami általános ethikai, politikai, kulturális vagy vallási eszmény, s ha véleményt mond, akkor — mint láttuk — ezt az eszményt alkalmazza az egyes esetekre. Minthogy azonban ezek az eszmények nem egyetemes érvényűek, hanem mindenkiben másfélekép alakultak ki, ne ilyen általános szempontokból nézzük a történelmet, hanem helyezkedjünk a vizsgált korszakba vagy események közé és azt kutassuk, hogy azon czélnak, melyet az illető korszak, nép vagy személy elérni akart, mennyire feleltek meg a vizsgált tények, hasznosak vagy károsak voltak-e ebből a szempontból. Ha pl. az olasz vagy német nemzet legújabb történetében a nemzeti egység megalkotásának kérdését vizsgáljuk, ne azt nézzük, hogy az események, Bismarcknak vagy Cavour-
