Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. 607 a nélkül, hogy tendentiosus akarna lenni vagy tényleg az volna, egy-egy háború vagy csata leírásánál sokkal tüzetesebben foglalkozik az egyik fél állapotának ismertetésével mint a másikéval, holott az objektiv ismeret csakis mindkét fél egyformán alapos megismerésétől várható, a mint ezt mái-Salamon is kiemelte.1) Némileg még a subjektivitásnak hallgatólagos nyilatkozásához tartozik, de tulajdonképen már a subjektiv felfogásnak kifejezetten való nyilvánulásához alkot átmenetet a történetírónak azon törekvése, melyet röviden hangulatkeltésnek lehetne mondani. Hogy az előadás száraz és élvezhetetlen ne legyen, még a legobjektivebb történetíró is arra törekszik, hogy olvasójával éreztesse, mily szeretettel csüng ő, a kutató, tárgyán, s mennyire meg van győződve megállapításainak igazságáról. Ranke, kinek a szigorú objektivitásra törekvése miatt hidegséget szoktak szemére vetni, többször nyilatkozott akként, hogy a historikust csak egy érzelemnek kell vezetnie : a tárgy iránt való érdeklődésnek, mit az eseményekben való aesthetikai gyönyörködésnek is szokás nevezni. E nélkül az aesthetikai gyönyörködés nélkül a tárgy hideg, holt anyag marad a történetíróra nézve, s még inkább az olvasóra nézve. E ponton szokták a történettudománynak a művészetekkel való rokonságát keresni, s erre támaszkodva keletkeztek oly elméletek, melyek szerint a történetírás voltaképen művészet. Mindenkinek éreznie kell, hogy e túlzásban van egy rész igazság is. A nagy történetírók sikerének egyik elemét épen azon képességükben kell keresni, hogy a történelmi anyagot a saját leikükön keresztül közelebb tudták hozni az olvasók lelkéhez. Különösen a népszerű munkákban van nagy szerepe ennek a meghatározhatatlan valaminek, de a legszárazabb tudományos műből sem zárható ki teljesen. A stilistikai ügyesség szintén sokat tesz e tekintetben, de még nem minden. A legrosszabbúl írt műből is kiérezzük a meggyőződés hevét s a tárgyszeretetet, viszont a legszebb stilus sem pótolhatja ennek hiányát. Kétségtelen, hogy az író subjektivitá') Id. h. 12. 1. a tendentiára vonatkoztatva.