Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. 593 Ezek az általánosságban felhozott tények : a történetírók felfogásának az objektivitásra vonatkozólag nem egységes volta, a különböző, praktikus és elméleti irányokban érvényesülő subjektivitás és a változó korszellemnek megfelelni törekvésből származó subjektiv színezet, mind azt mutatják, hogy absolut objektivitás nincs és a subjektivitás a történettudományból nem küszöbölhető ki teljesen. Kétségtelen az is, hogy még a legsubjektivebb vagy talán tendentiosus történeti műnek is lehet, sőt a legtöbb esetben van is positiv haszna és értéke, mindazon veszélyek ellenére is, melyeknek a kifejezetten subjektiv író a tények megváltoztatása és elferdítése tekintetében ki van téve. Hányszor megtörtént már, hogy valamely subjektiv író épen subjektiv felfogása folytán olyan új mozzanatokat derített fel, a történeti tényeket oly új oldalról világította meg, a melyek a történettudomány előtt addig ismeretlenek voltak. Mommsen pl. határozottan subjektiv író, bár a legmérsékeltebb és legnemesebb fajtából, s mégis ő a római történelemnek eddig legnagyobb mestere. Vagy hogy egy még feltűnőbb példát idézzünk, Sclivarcz Gyula a görög történelmet teljesen subjektiv, sőt modern szempontból nézte, és mégis van-e, ki ezen kiváló elmének nagy tévedései mellett nagy érdemeit tagadná, melyek pedig épen subjektivitásából fakadnak. Távol áll tőlünk, hogy a mondottakkal a subjektiv felfogást akarnók belevinni a történelembe. Az alább következőkből ki fog tűnni, hogy ez a másik szélsőség mennyire elvetendő. Csak azt kellett megállapítanunk, hogy az objektivitás fogalma nem oly kétségtelen és absolut, sőt nem is oly egészen világos, mint a hogy a kérdésnek szokott tárgyalási módjából következnék. Sőt a kérdésnek másik oldalát tekintve azt mondhatjuk, hogy igenis, a subjektivitás a történettudományból a legobjektivebb fokon sem zárható ki egészen. A történetelméletnek nem az a feladata, hogy az objektivitást valami kategorikus imperativusként állítsa fel, hanem az, hogy beható vizsgálattal állapítsa meg azon pontokat, melyeken a subjektivitás bejut a történettudományba; vizsgálja meg alaposan a subjektivitás hasznos és káros eredményeit, hogy ezek mérle-