Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. 589 . . . kinyomozhassuk. E feladatának pedig csak úgy felelhet meg, ha descriptiv. elbeszélő; ír ad narrandum, non ad probandum, és nem tekinti a multat a jelen szempontjából. En is tehát nem okoskodom, hanem elbeszélek ; ... és óvakodom — mit pedig sokan tesznek — hogy e régi dolgokhoz a jelenkor reflexióit fűzzem.« ') Ezen szavak világosan mutatják, hogy Pauler a legszigorúbb objektivitás álláspontjára helyezkedik és különös éllel fordúl a történeti tények előadásához fűződő reflexiók ellen. Hozzá tehetjük, hogy munkájában következetes is maradt ezen elvhez, még ha a szárazság veszedelmének tette is ki magát ez által. Salamon Ferencz már egészen más elveket hirdet. A történelmi vizsgálatról szóló czikkében 2

) ő is hangoztatja ugyan a történetíró elfogultságának veszedelmes voltát, e mellett azonban ilyen megállapításokat találunk nála : ( Bizonyos történetírók) »meg vannak győződve, hogy magukat a hiteles tanukat beszéltetvén, föl vannak mentve az alól, hogy magok vélekedjenek. Mind csak ebből áll előadásuk : ez ezt mondja, a másik azt mondja, a harmadik meg ezt, — én pedig hallgatok. Ez a teljes objektivitás, sőt művészet hírében álló feldolgozási modor. Csudálom, hogy oly gondolkodó fő is, mint Stuart Mill, azt tartja legjobb történetírónak, ki az egykorú adatokat a magok valóságában beszélteti.«3) Majd tovább így ír: »Nem azt állítom én, hogy a történelmi dolgok előadásában teljes objektivitás követendő. Ez úgyszólván lehetetlen. Mentül több lélekkel ír egy történetíró, annál jobban ki van téve annak, hogy a mi iránt mélyen érdeklődik, azt több hévvel adja elő, s e hév észrevétlenül is erősebb vonásokra ragadja, mint a mennyi tán a szigorú valóság volna.« 4) Egyszerűen Pauler szavai mellé kell állítani ezen kijelentéseket s minden kommentár nélkül legott kitűnik a két tudós felfogásának különbsége, hogy ne mondjam : ellentétes volta. ') Id. m. Előszó, X. 1. s) Budapesti Szemle, 1873. évf. 1. sz. 3) Id. h. 2. és 3. 1. ') U. o. U. 1.