Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

590 SZENTPÉTERY IMIÍE. Marczali Henrik a Momrusen Tivadarról szóló emlék­beszédében így szól: (A történetírónak is) »anyaggal van dolga, olyan anyaggal, a melyet tisztán kell tartani és meg nem másítani, de a mellett művébe csak úgy beleteszi lelkét, életét, csak úgy átalakítja az anyagot szellemével, mint a költő, mint a művész.« *) Még világosabban fejezi ki ugyanezt a gondolatot a világtörténelem feladatáról szólva : »Mert a történetben az objektiv ténytől el nem választható az írónak subjektiv meg­győződése és színezése.« 2) Hasonló gondolatot fejez ki, bár kevesebb határozottsággal, FraJcnói Vilmos is »Pázmány Péter és kora« cz. művéhez írt előszavában : »Az események felfogásában, az egyéniségek meg­bírálásában elfogulatlan és részrehajlatlan igyekeztem lenni ; de nem vágyódom azok dicsőségére, kik az igazságosságot a közö­nyösséggel, a tárgyilagosságot a színtelenséggel azonosítják.« 3 ) Tetszés szerint folytathatnók még ezen szemelvényeket történetíróink hasonló nyilatkozataiból ; de valamennyiből csak az tűnnék ki, a mi már a fentebbiekből is látszik, hogy a tör­ténettudósok felfogása az objektivitásról, sem nem oly egy­séges, sem nem oly szigorú, mint azt általánosságban várni lehetne. Tagadhatatlan, hogy a történetírók egy része nagy szi­gorúsággal ragaszkodik az objektivitás elvéhez. E tekintetben nem kisebb tekintélyt, mint magát Rankét, a történetírás nagymesterét kell példaként idéznünk. Ranke tudvalevőleg oly szigorú híve volt a történettudomány objektivitásának, hogy lehetőleg az egyszerű véleménynyilvánítástól is tartózkodott, s műveiből sokszor a legpontosabb megfigyeléssel sem tudjuk kihüvelyezni, hogy valamely történeti személyre vagy eseményre vonatkozólag mi volt a nagy író subjektiv Ítélete és felfogása. Ranke történeti módszerére nézve ez annyira jellemző, hogy szorosabb értelemben vett követőinek iskoláját erről egyszerűen objektiv iskolának szokás nevezni. Ennek a nagy tudósnak a példája úgyszólván követeli azon itélet kimondását, hogy imer *) Budapesti Szemle, 325. sz. 2. 1. ») U. o. 263. sz. 287. 1. 3) Id. m. Előszó, VI. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom