Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

588 SZENTPÉTERY IMIÍE. ellenben a történettudományra nézve mindig lényeges lesz, s keletkezzék bár akármilyen új történeti irány, az objektivitás elvével okvetetlenül számot kell vetnie. És mégis az objektivitás kérdését még a hivatásos történet-philosophusok is kevesebb figyelemre méltatják, mint jelentősége szerint megérdemelné. Hogy csak egy példát említsünk, Bernheim is, kinek műve pedig épen széles körültekintésével tűnik ki, foglalkozik ugyan az objektivitás kérdésével, de azon részletességet tekintve, melylyel pl. a történelemnek más tudományokhoz való viszonyáról szól, aránytalanúl kevésbbé behatóan. Azért van-e ez így, mert az objektivitás kérdése inkább magától érthető, és ellentétes felfogásra kevésbbé ad alkalmat mint a történetelmélet egyéb kérdései? Senuniesetre sem, mint a következőkből remélhetőleg ki fog tűnni. Első pillanatra tényleg hajlandó lenne az ember azt gondolni, hogy a történettudomány felfogása az objektivitásra nézve meglehetősen egységes. Az objektivitás követelménye, melyet legtöbbször egyszerűen a sine ira et studio elvével azonosítanak, látszólag minden kétségen felül áll a történetíróra nézve, s e tekintetben a tudomány — úgy tűnik fel — nem ismer megalkuvást. Ha azonban kissé jobban a dolgok mélyére tekintünk, be kell látnunk, hogy sem az objektivitás fogalma nem olyan egyszerű, a milyennek első pillanatra látszik, sem a történetírók nem vallanak erre nézve olyan egységes felfogást, mint ez talán sok ember meggyőződése szerint a dolog természetéből következnék. Nézzük pl. az újabb magyar történetirodalom néhány kiváló képviselőjének erre vonatkozó nyilatkozatait. Paider Gyula »A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt« cz. munkája első kiadásának előszavában ezt mondja : »A történelemnek, hogy több legyen mint puszta visszaemlékezés, vagy a költészetnek valami korlátoltabb, kötöttebb faja, hogy ha nem is még tudomány, legalább a tudományt előkészítse : nem lehet más feladata, mint hogy teljesen, híven rekonstruálva a multat, módot nyújtson, hogy abból a fejlődés tiszta képét, a fejlődés tiszta képéből pedig annak törvényeit