Századok – 1906

Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A történettudomány objektivitásának kritikája 585

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY OBJEKTIVITÁSÁNAK KRITIKÁJA. I. Az úgynevezett szellemi tudományok között alig van egy is, melynek kérdései annyi és oly sokoldalú elméleti vizsgálódásra és megvitatásra szolgáltattak volna anyagot és okotr mint a történettudomány elméletének kérdései. Nem is számítva ide a módszertani kérdéseket, melyeknek megvitatása minden tudomány elméletének leglényegesebb része, a történetelmélet a vitás pontoknak légióitól hemzseg, kezdve a történettudomány feladatának fontos kérdésétől a — szerintem — legmeddőbb, de azért roppant szenvedélylyel vitatott kérdésig : hogy egyáltalában tudomány-e a történelem? A történetelmélet kérdéseinek ezen — mondhatni -— határtalan kiterjedését és egyszersmind a velők foglalkozás érdekét két körülmény teszi érthetővé. Az egyik az, hogy a történettudomány fogalma egyike a legtágabb fogalmaknak, melybe, ha úgy tetszik, az összes szellemi tudományokat, sőt bizonyos fokig — a tudományok története kapcsán — még a természettudományok egy részét is belefoglalhatni; ezért alkotja a történetelméletnek egyik jelentős részét a történettudomány elhatárolásának kérdése egyéb tudományoktól. A másik magyarázó körülmény pedig az, hogy a történelem, mint az emberiség életnyilvánulásainak tudománya, mindennél inkább magához vonhatja és vonta is mindig az emberi érdeklődést. Hiszen nagyon elterjedt vélemény hirdeti, hogy minden tudomány között a történelem volt a legelső, a többi tudományágak csak lassankint váltak ki belőle és lettek önállóakká. SZÁZADOK. 1906. VII. FÜZET. 39