Századok – 1906
Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489
540 erdélyi alajos. ismerjük. Ha a törökhöz csakugyan írt leveleket, ez lehetett hazahas felbuzdulás, Barcsay régi hitegető politikája, hogy a közelgő veszedelmet ismét elhárítsa hazájáról. De honfitársai már nem értették mély belátású politikáját, Kemény nem akarta megérteni. Görgény, a nemzet hálaadománya, siralomházává lett a leköszönt fejedelemnek. Bánffy Dénes követségének sikere csak növelte Kemény erőszakosságát. Lipót megígérte a szövetkezést Székelyhíd, Kővár és Ilye átadása fejében. Kemény azonnal összehívta a beszterczei országgyűlést, melynek feladata volt a török hűség lehetetlenségének kimutatása, a német szövetség kimondása, Barcsay eltiprása. Kemény ápr. 28-án terjeszti elő a török kívánságát az ő személyes megjelenésére, a summa és adó rögtöni lefizetésére vonatkozólag. Az ország másnap hozza meg a halálos ítéletet önmaga, Barcsay és Kemény fölött. A török kívánságai lehetetlenek — szól a határozat — mert az ország veszedelmére tör; ellene védekezni kötelességük, Kemény ajánlatára tehát a császár oltalma alá helyezkednek és a német szövetség létrehozására Bánffy Dénest teljes hatalommal ruházzák föl.1 ) Csodálatosképen ép a szászok fogadták szomorú sejtelemmel a német szövetséget, melyben Erdély végpusztulását látták.2 ) Ezzel Barcsay sorsa is meg volt pecsételve. Az alkotott törvények éle csakugyan Barcsay ellen irányult. Alkottak törvényeket általánosságban a fiskális végvárak javainak, a summának elsikkasztói és az idegenekkel czimboráskodók, izgatók ellen (IV. V. XI. art.), de csak azért, hogy azután mindezeket sokkal szigorúbb mértékben alkalmazzák Barcsayra, kit három törvényczikkben szolgáltatnak ki ellenfele kénye-kedvének. Elitéltetése anyagi és erkölcsi hatású. Anyagi tönkretételében félreismerhetetlen a politikai csíny. Mert bár Kemény a jövedelmek csekélysége miatt Adon, Yalkó és Somlyó végvárakat (II.) lerontatja, a hadak tartására új adót vettet ki pénzben és terményben, sőt kiköti, hogy esetleg a summához is hozzányúlhasson (VII. VIII.), Barcsayval szemben mégis, biztosító levele daczára, mult évi ugyanily természetű kiadásai miatt oly követeléseket támasztanak, melyeket egész vagyona, a csak imént nyert nemzeti ajándékkal együtt sem elégíthetne ki. Alapúi az 1659-iki májusi szászsebesi országgyűlés Il-ik articulusát veszik, mely szerint : i) Tört. Tár, VI. 91—93. Erd. orszgy. eml. XII. 495. a) »Verendum, imo (ni Deus peculiari modo nobis auxilio subveniat) sciendum ultimum excidium futurum fore miserae Transylvaniaec, mondja Prank naplóíró. (Érd. orszgy. eml. XII. 496.)
