Századok – 1906
Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489
I barcsay ákos fejedelemsége. 541 »ha találtatnak oly perceptorok, kik sine omni rationabili causa csakugyan elszánt szándékból tartották meg magoknak az ország pénzét, úgy hogy in proprios usus convertálták és mingyárást meg nem adnák, akkor .... convincáltassanak in amissione honoris et refusione dupli mox et de facto vigore praesentis constitutionis per legitimos executores.« ') Ezt most Kemény hatása alatt a törvénymagyarázók így hamisítják : »Az mi az országtól exigáltatott porta contentatiójára való summáknak perceptióját és erogatióját illeti, azokat, ha kik más ususra (tehát már államira is) convertálták avagy convertáltatták és arról plenarie contentatiót nem tennének, cum duplo exigáltatnék rajtok, insuper tisztessége s becsületi vesztett lenne, azokról is világos és erős articulusunk exstál. A mely articulus ugyan előbbi fejedelem idejében emanáltatott (a XI-ikben egyenesen utalva, hogy a szászsebesi második articulusban), melyeket egyaránt esmérünk az aránt is ö Nagyságára (t. i. Barcsayra) terjedni.« ítéletük tehát az, hogy Kemény »procedáltasson hasonlóképen ö Nagysága (t. i. Barcsay) ellen is, ha azon fölvett summát nem oda. a hová rendeltetett (t. i. a portára), hanem máshová convertálta és arról satisfactiót nem tenne.« Addig is megbízzák Keményt az őrködéssel, hogy Barcsay »jovait az ország kárával ne dilapidálhassa, idegeníthesse, vagy más országokba ne küldhesse, melyben hogy eddég is igyekezett, világosan értjük.« (XV. art.) Hasonló alapon kitűnik, hogy Barcsay nemcsak állami pénzek sikkasztója, hanem valóságos rabló volt. »Némely atyánkfiai panaszkodással jelentik, hogy előbbi fejedelem holmi jovokot elvitte volna.« A kárvallottak kétfélék : tatár-rabok, kiknek mivel senkinek nem véthettek, azonnal adja vissza, vagy ha már nincs meg, kívánatra ő fizesse meg követelt javaikat ; és egyéb rendek, kiknek a föltalált javak szintén visszaadandók. »A mely jovok fel nem találtatnak (tehát bizonyára csak hamis vádak alapján kerültek volna Barcsayhoz), az ország adóssága telvén ki elsőben elébbi méltóságos fejedelem jovaiból, azokat is ő Nagysága tartozzék refundálni.« (XVI. art.) De Keményék Barcsayt erkölcsileg is meg akarták semmisíteni, hogy az ingatag rendek mintegy törvényen kívül helyezzék azt, kinek csak pár hónap előtt állami oltalmukat törvényileg biztosították. S vájjon milyen hitelű források, milyen vádak alapján? »Külső országokból lött informatiókból, levelekbéli productumokból (egyetlen darab sem maradt fön belőlük), Nagyságod (t. i. Kemény) relatióiból világosan eluce') Erd. orszgy. eml. XII. 293.
