Századok – 1906

Értekezések - ERDÉLYI ALAJOS: Barcsay Ákos fejedelemsége. - II. bef. közl. 489

barcsay ákos fejedelemsége. 539 hivatlaniíl« — tagadó választ kapott. »Mi 1658-ban pecsétes írással esküdtünk hűséget a szultánnak, ígérvén — írják vissza a szebeniek — hogy fejedelmül azon magyart fogjuk ismerni, kit reánk parancsol a porta.« Majd mégis, midőn Kemény biztosítja őket, hogy a portától nem szakad el, míg csak képtelenséget nem kíván az országtól, a szebeniek és a brassaiak kifejezik hódolatukat, de azzal a megszorítással, hogy elleneinek ellenei akarnak lenni a török kivételével.1) Kurtábban bánt el Kemény a dévaiakkal. Springer német kapitány a törökpártiakat megkötözve, a várat feladta. Kemény a négy árulót, kik szerinte Barcsay biztatására a várat a jenei janicsárok kezére akarták játszani, Radnóton lefejeztette.2

) Végre Kemény febr. 26-án kedvező jelentést tehetett Lipótnak és a magyar mágnásoknak, hogy szövetségüket megnyerje. Bár a pasák őt is hitegetik, — írja Kemény — a töröknek még sem hihet, mert Szinán váradi pasa folytatja a hódoltatást; újabban elfoglalta Szentjób várát s a nemeseket a föllázított parasztsággal három vármegye területéről futamította meg; a török ellen az üj havasalföldi vajda és Konstantin moldvai vajda szövetségére számíthat, kéri tehát a császár sürgős elhatározását.8) Lipót király ez ügyet a magyar országnagyok pártolásával a pozsonyi országgyűlésen (márcz. 6.) csakugyan előterjesztette. Kevéssel utóbb (márcz. 15.) Barcsay közbenjárására Fogaras is meghódolt. De ezzel Barcsay missiója Keményre nézve megszűnt, Görgény is őrség alá került. Barcsay eddig is szánalomra méltó foglya volt Keménynek. Sötét gyűlölet ingerli a tatár khán kedvenczét a nagyvezér kedvencze ellen. Elejétől gyötri a sejtelem, hogy a nagyvezér nem fogja tűrni saját teremtményének elűzésével a tatár khán diadalát. Kei'este hát a fondor ürügyet, hogy Barcsayt idejében eltüntesse. Barcsayt jan. 6-iki ünnepélyes lemondása óta csak Kemény vádaskodásaiból ismerjük, magától Barcsaytól egy sor, egy szó írás sem maradt fen védelmére, hogy betekinthetnénk kora egyik legműveltebb, bár fejedelminek mindenesetre gyönge jellemének mély fájdalmába. Kemény ugyanis »elfogott leveleit« nem olvastatja fel, a leleplező számadásokat nem teszi közzé. De elszólja magát, hogy fogalmat szerezhessünk magunknak vádjai hiteléről. A Lipóthoz intézett jelentés szerint 100,000 tallér nagyobb részének elsikkasztása miatt teszik felelőssé Barcsayt. Az ily nagyarányú számonkérés értékét pedig már ') Kemény önéletírása, 527. 2) Szalárdi, 609. 3) Erd. orszgy. eml. XII. 488—493. 36*