Századok – 1906
Tárcza - Vegyes közlések - Szent István király családi összeköttetéseiről (Nagy Géza értekezése) 477
478 tárcza. herczeg nővére, Adelhajd volt Gyejcsa felesége. Ebből történetíróink közül többen azt következtették, bogy Gyejcsa kétszer nősült ; ellenben Pauler Gyula csakis Saroltot tartja Gyejcsa nejének, Karácsonyi János pedig, teljesen mellőzve a magyar hagyományt, Adelhajd mellett foglal állást, a ki ezen felfogás értelmében egyszersmind Istvánnak is anyja lett volna. Mind a magyar, mind a lengyel források kétszáz évvel későbbiek Szent István idejénél ; az egykorúak közül csupán Thietmár és a hildesheimi évkönyvíró szolgáltat olyan közvetett adatokat, melyekből Szent István anyai rokonságára következtethetünk. Thietmár Procui-nak nevezi István anyai nagybátyját (avunculus), ki unokaöcscse elől Boleszláv lengyel herczeghez menekült. Ha Adelhajd, vagyis Boleszláv nagynénje volt Szent István anyja, akkor Procui sem lehetett más, mint Boleszláv atyai nagybátyja, mert Boleszláv atyja Miesko, azután Adelhajd és Procui testvérek voltak. De Thietmár erről nem szól s akkor is hallgat a lengyel rokonságról, mikor a Gyejcsa feleségéről beszél, kit Beleknegini néven említ, a mi jelző is lehet, a hogy t. i. krónikáink szerint Saroltot »az igen szép asszonyt« emlegették a »külföldi« (cseh és lengyel) udvarokban. Thietmár hallgatása mindenesetre arra mutat, hogy ő István lengyel rokonságáról semmit sem tudott s Procuinak magyarországi fejedelmi személynek kellett lenni. Még határozottabban tanúskodik a magyar hagyomány mellett a hildesheimi évkönyvíró, a ki egyenesen rex Julus-nak, tehát Gyulának nevezi Szent István anyai nagybátyját (avunculus). Igaz ugyan, hogy az avunculus szót a középkori latinságban már atyai "nagybátya értelemben is használták, de csakis ott, hol az élő nyelvben nem volt külön kifejezés az atyai és anyai nagybátya megkülönböztetésére. A hildesheimi évkönyvíró végső forrása mindenesetre magyar volt, már pedig a magyar határozottan kifejezte, hogy rex Julus atyai vagy anyai részről volt-e nagybátyja Sz. Istvánnak, — akár körülírással, akár valamely azóta elavult szóval ; annyi tény, hogy abban a környezetben, melyből a magyar ideszakadt, mind az ugorságnál, mind a törökségnél, külön szó van az atyai és anyai nagybátya megnevezésére ; az is tény, hogy a magyar középkori latinságban nem cserélték fel a patruus (atyai nagybátya), és az avunculus (anyai nagybátya) szavakat. Míg a hildesheimi évkönyvíró csak általánosságban mondja Gyulát Szent István anyai nagybátyjának, hazai forrásaink részletesebb genealógiai adatokat is szolgáltatnak, a mi azt mutatja, hogy vagy valamely korábbi följegyzésből, vagy legalább is a hagyományból merítettek. Más kérdés, hogy csakugyan Gyula volt-e Szent István anyai nagybátyjának neve, vagy hogy e név csak a gyulák fejedelmi méltóságát jelenti, tulajdonképeni neve pedig a nyilván eltorzított Procui volt, a mi alatt a Béla király
