Századok – 1906

Történeti irodalom - Széchenyi István (gróf) munkái. Második sorozat. II. köt. Ism. Váczy János 461

462 •TÖRTÉNETI IRODALOM. megszerezhető. Még csak a Blich van hátra, melynek szabatos fordítását épen e folyóirat hasábjain sürgettük,1) s a mely — nem tudni mi okból — Széchenyi munkáinak második sorozatából is kimaradt, sőt a kiadás tetve sem említette. Nemcsak az író rendkívüli fontossága, hanem magának a műnek sok kiválósága is méltán megérdemli, hogy a magyar közönség könnyen hozzáférhessen Széchenyi ez utolsó művéhez, a mely kortörténeti szempontból is nevezetes. E nélkül mindig csonka marad Széchenyi munkáinak kiadása. A most megjelent vaskos kötet a nagy reformátor három művét tartalmazza : a Stádiumot Széchenyi pályája első korszakából, a Kelet népét és a Politikai programm-töredékeket második korszakából. A Stadium Széchenyi izgató munkái sorában az utolsó, valamennyinél rendszeresebb. Hatása a Hitel és Világ után az egész magyar közéletre szembetűnő. írója egészen világosan állítja fel a nagy kérdést : élni akar-e a nemzet, vagy dicstelen halálba sülyedni? élni, ha korszerű haladásunknak mi magunk készítjük el óvatosan az útját, vagy végkép eltűnni a föld színéről, ha rendeltetésünk parancsszavát meg nem szívleljük. Tükröt tart a nemzet elé. Megmutatja, mily jövő vár reánk, s mily mulasztás terheli őseinket, a kik a magyar jellem életrevaló sajátságait oly kevéssé vették fontolóra, s értelmi súlyunk emelése és nemzetiségünk kifejtése helyett törvénykönyveink szűk világába temetkeztek s a haladó élet követeléseire ügyet sem vetettek. Hazafi heve erős gtínynyal párosúl : csak maradjunk továbbra is ódon deák könyveink mellett, fejtsük tovább rabulistikánkat, keressük sorvadásunk okát mindig másban, majd megkondítják fejünk felett a halál harangját. Két első művében már felsorolta hátramaradásunk főbb okait. De még korántsem mondta el mindazt, a mi keserű kínnal epeszti, — már is szemrehányások érték. Pedig siralmas helyzetünket épen azért festette előbb is és festi e munkájában is »oly elevenen, égetőn s tűrhetetlen színekkel, hogy némely elaludt nemtelen nemesekben és tán még számosabb s nemtelenebb mágnásokban halálos kínnal rázódjék fel a lélek, s ők tág tükörben szemléljék nyomorult személyiket.« Szántania kellett előbb, hogy termő magot vethessen. Sürgeti az idő. A nemzet megmozdult. Meg kell tehát győznie a magyart, hogy az oly nemzetet, a melyben erős lélek lakozik, idegen hatalom soha el nem nyomhatja, hanem minden veszedelem, mely reá zúdulhat, csak önmagától származhatik, ha alkotl) Századok, 1905. 472. 1.