Századok – 1906

Történeti irodalom - Melich János: Szláv jövevény-szavaink. I. köt. Ism. Karácsonyi János 451

454 TÖRTÉNETI IRODALOM. A keresztyén műszavak nagyobb része nem olasz, hanem szláv. A latin au a velenczei olaszban o-vá, a magyarban á-vá vált. pl. Paulus-ból a velenczei "olaszban Polo, a magyarban Pál lett. A velenczei olaszban a magánhangzók közt levő t, cl hangok kiesnek, a magyarban nem ; pl. paraiso és paradicsom. A bérmál, alamizsna, csütörtök, kehely stb. teljességgel nem lehetnek olasz kölcsönzések, valamint a keresztnevek sem. Helyesírásunk fejlődése, Yolf legfőbb bizonyítéka, nem elég azon tétel igazolására, hogy talián-olaszok voltak azok, a kik először írtak latin betűkkel magyar hangokat, mert több oly írásjegy, mely az olaszoknál nagyon közönséges, nálunk hiányzott és hiányzik ; pl. g = sz, x = z, j, lg, gl = lg, gn — ny. A magyar a cs hangot a legrégibb időben s-sel jelezte, az olasz azonban nem. A német-szlovén ellenben így írta. Ugyanez áll a cz, továbbá az sz hangok jelölése eseteiben is. Még jellemzőbb az S2-nek sc-vel való írása. Ez a XII-ik század második felében lép fel nálunk és a XIV-ik századig erősen divatozik, de nem lehet olasz, hanem csakis vulgaris latin, illetőleg német hatás, mert német volt a közvetítő. A gy hangnak <7-vel való jelölése szintén nagyon fontos útmutató. Ez nem lehet cseh, mert akkor a magyar is cZ-vel jelezte volna a gy hangot; de nem lehet velenczei olasz sem, mert északi Olaszországban gy helyett z-t ejtettek és írtak ; pl. evanzelio, anzelo. Tehát ez csakis a vulgaris latinból származhatott, szlovén közvetítéssel. Időrendi ok miatt sem fogadja el Melich a Yolf elméletét, mert a X-ik század elején, azaz a magyarok megtérése idején a velenczei olasz nyelvjárás még nem terjedt túl Yelencze város határán, és csak lassan, a Xl-ik század után nyomta el Olaszország észak-keleti részében a riito-román nyelvet. Továbbá a a latin s (sz) helyett nemcsak a velenczei nyelvjárásban, hanem az összes római katholikus szláv népeknél s-et mondanak. Ezért pl. a missa szóból a róm. katholikus szlávok ajkán vált misa, ebből alakult a magyar mise. A vezetéknevek alakulása, a templomok, kápolnák védőszenteinek nevei mind ellene mondanak Volf György máskülönben éles elmére valló és a magyar történettudományra nézve nagyon hasznos elméletének. Rövidebben végez a szerző (82—96. 11.) Asbóth Oszkár elméletével. Asbóth először azt vallotta, hogy a magyarokat a latin-betüs írásra és olvasásra a cseh papok tanították; szláv eredetű keresztyén műszavaink pedig a Cyrill-Methódféle terminológiából valók. Később pedig azt vallotta, hogy a keresztyén műszavak a szláv nyelvnek bolgár ágából származtak. Melich azonban Asbóth utóbbi állítását sem fogadja el, mert a keresztyénség felvétele a Dunán-túlról indult ki, s a