Századok – 1906

Történeti irodalom - Melich János: Szláv jövevény-szavaink. I. köt. Ism. Karácsonyi János 451

TÖRTÉNETI IRODALOM. 455 Duna balpartja és a Tisza vidéke, hol az állítólagos keresz­tyén műszavakat kölcsönző' bolgár nép lakott, 950-ben még kereszteletlen volt, tehát ott keresztyén műszavak nem divatoz­hattak. Ha a bolgároktól kölcsönöztek volna a magyarok műszavakat, akkor a görög-keleti szláv nyelv műszavait talál­nók a magyarban, mert a bolgárok görög-keleti szlávok voltak. Továbbá az újszövetségi nevek is bolgár alakban jöttek volna hozzánk, pedig ezekről szó sem lehet. A glagolita vagy cyril­lica írásnak nincs nálunk semmi nyoma. Hogy első keresztyén térítőink származását és keresztyén műszavaink eredetét pontosabban meghatározhassa szerzőnk, először a XI—XII-ik századi keresztneveket, személy- és helyneveket veszi vizsgálat alá (96—135. 11.), mert mint mondja, a személyneveknek, illetőleg keresztneveknek rendkívül fontos bizonyító erejük van. Igaza van Melichnek abban, hogy sem Yolf György, sem én behatóbban nem vizsgáltuk a régi magyaroknál használt kereszt- illetőleg személynevek eredetét; az első látszat pedig megcsalt bennünket. Azért én részemről örömmel fogadom el Melich kutatásainak új eredményeit. Látjuk ezekből, hogy a XI—XII-ik századbeli személynevek közül a Batonya, Beneta, Bratiszló, Budusa, Derzsihna, Déda, Iván, Mutmér, Póznán (Páznán, Pázmány), Prodán (Porodány, Pordány), Raszinya, Uros (= Oros), Valkány személynevek délszláv, ellenben a Biesen, Benyáta, Ján, Obonég, Yének és Veszprém cseh eredetűek. Kimutatja továbbá Melich, hogy Magyarországnak a XI—XII-ik században élő lakosai közt számosan viseltek német eredetű neveket. Pel is sorol mintegy hatvanhárom ily nevet; de úgy látom, hogy e tekintetben nem élt kellő kiválasz­tással. Szerintem nem kellett volna fölvenni azon neveket, melyeket a Magyarországra jött térítők viseltek, továbbá azo­kat sem, melyek csak 1141 után vagy még később fordulnak elő. A személy- vagy keresztnevek felsorolásának ugyanis az a czélja, hogy abból a magyar keresztyénség eredetére követ­keztetést vonjunk. Már pedig a felsorolt térítők nem Magyar­országon vették fel neveiket; az 1141 után felmerülő német nevek pedig nagyon könnyen a harmadik német hatásnak és a megindult német bevándorlásnak folyományai lehetnek s épen nem a keresztyén vallás felvételének. Még így is nagy szám­mal jelentkeznek német nevek a XI—XII-ik századi magyarok .személynevei között; pl. Ecilin, Gottselin, Lutovic, Macelin, Mahal, Nana stb. De ez nem csoda, ha tudjuk, hogy mind Szent István, mind Salamon idejében legalább is a felső osz­tályok sűrűen érintkeztek a németekkel. 30*

Next

/
Oldalképek
Tartalom