Századok – 1906
Értekezések - BAUMGARTEN FERENCZ: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal 389
398 BAUMGARTEN I'ERENCZ. ember munkája, a ki a sajátságos oklevélformát nem tudatlanságból, hanem a különös jogesethez alkalmazkodva választotta meg. Hasonlókép egészen szokatlan hazai curialis stílusunkban az a kifejezés, melyet az oklevélíró az apátság immunitásának megjelölésére használ : »ne quis mortalium prefer ipsum regem super res ecclesie iudicare présumât.« Döntő bizonyíték erejével bír végre a honor szó használata. Oklevelünk birtokot ért alatta,1) ily értelemben való használata pedig e szónak a hűbéri viszonyokból van véve ; még Németországban sem fordul elő az oklevelekben a Xl-ik század folyamán és a XII-iknek kezdetén a honor szó ily értelemben, a hol pedig a hűbéres viszonyok sokkal előbb alakultak ki mint nálunk. A magyar királyi kápolna e korban épenséggel nem használhatta e kitételt; ellenben nagyon jól odaillik a hűbéres viszonyok közt élő délfranczia ember tollába. Délfrancziaországban már e korban széltében használják a honor szót birtok értelemben ;2) nevezetesen Languedocban,3 ) melynek területéhez tartozott Saint-Gilles is. E szó használata tehát — mint mondtuk — kétségtelenné teszi, hogy az oklevélíró franczia ember volt. Az oklevelet Odilo iratta. Neki adta át és rendelte alá László király az tíj alapítást, az ő érdekében állott, hogy ennek bizonyító erejű emléke maradjon. De feltétlen bizonyító erővel mégis csak akkor bírt az oklevél, ha meg volt pecsételve, ha meg volt rajta a hitelességnek külső jele is. Odilo bizonyára gondoskodott róla, hogy ez is meglegyen. A pápai kanczellária, mely pedig — mint láttuk — 1106-ban megerősítette és részben átírta oklevelünket, csak teljesen hiteles formában kiállított vagyis megpecsételt okleveleket erősített meg. Már ezért is fel kell tennünk, hogy az oklevélen volt királyi pecsét. Odilo kérésére nyilvánvalóan a kész oklevélre utólag tették rá a pecsétet. Ezen korbeli okleveleinken gyakran ott van a királyi pecsét, noha nem a király iratta is az oklevelet, ha nem szólal is meg benne és a sigillatio nem is említtetik az oklevél *) >Hic snbscribuntur singulation honores« — e szavakkal vezeti be az apátság birtokainak felsorolását. V. ö. Cartulaire de Lérins. Ed. E. de Flammare, 159. 1. 127. szám. 3) Pl. egy 1067-ből és egy 1092-ből való oklevélben (Vaissete : Histoire du Languedoc, V. 545. 1. — Menard : Histoire de Nîmes, I. 23. 1.) Saint-Gilles languedoci monostor, és nem provencei, mint ezt újabb magyar munkákban általában olvassuk.
