Századok – 1906

Tárcza - Vegyes közlések - Zolnai Gyula értekezése a nyelvemlékek közlése módjáról 375

TÁRCZA. 375 hideg tetemeit? »Vagy Erdélyben, vagy Magyarországban egy lutheránus kerített kulcsos város templomában« — mondja a végrendelet. Ugyanez iratnak egy másik pontja szerint lehet e város Eperjes, Kassa, Késmárk, vagy más magyar vagy erdélyi város. Mikor Erdélyt említi Thököly, valószínűen a lutheránus szász városokra gondolt, a melyek annak idején nagyon szerették Thökölyt, de most aligha óhajtják azt a dicsőséget, melyért Eperjes és Késmárk versengenek. Kassa a másik fejedelem tetemeit várja, s így Eperjes és Késmárk közt kell választanunk. Bármennyire tiszteljük Eperjes nemes ambitióját s történeti jogait, ki kell mondanunk, hogy Késmárkon szívesebben látnók Thököly hamvait. A bujdosók fejedelmének családja ősi fészkében és ősei temetkező helyén kellene nyugodnia. Nem szükséges, hogy épen a várban nyugodjék; elég, ha egy lutheránus templomban Késmárk területén pihen. De ha netalán Késmárkon bármily okból nem volna található alkalmas és illő hely a hamvak befogadására, akkor először is Eperjesre kell gondolnunk. ANGYAL DÁVID. FELELET A »NYELVTÖRTÉNET» CZÍMŰ CZIKKELYRE. Takáts Sándornak a Századok mult havi füzetében közzétett bírálata az Oklevél-Szótár bevezetésének megjelente előtt készülvén, szótáram czéljának, anyagának és berendezésének ismerete nélkül annyi alaptalan állítást és tévedést tartalmaz, s egyes szótári czikkeimre tett kifogásaiban is részint ezen, részint más okokból annyi elfogadhatatlan nézet nyert kifejezést (54 czikk ellen vetett gáncsai közül csupán tizenkettőre nézve adhatok neki igazat), hogy mindezen tévedések helyreigazítására e folyóiratnak egyéb czélra szolgáló terét föl nem áldoztathatom. A nevezett bírálatra tehát érdemleges válaszomat a Magyar Nyelvőr áprilisi és májusi füzeteiben teszem közzé. ZOLNAI GYULA. VEGYES KÖZLÉSEK. — A. MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának febr. 5-iki ülésén Zolnai Gyula levelező tag a nyelvemlékek közlése módjáról értekezett.1

) Azzal kezdte, hogy a régi irott maradványokat kétféle szempontból szokás közzé tenni. Vagy mint nyelvemlékeket adjuk ki a régi iratokat s ez esetben igyekszünk mind• - ( ') Olv. Magyar Nyelvőr, 1906. 62—74. 11. 25*