Századok – 1906

Tárcza - Vegyes közlések - Zolnai Gyula értekezése a nyelvemlékek közlése módjáról 375

376 TÁRCZA. azon sajátságaikat híven feltüntetni, melyekben az egykori nyelvállapot tükröződik, vagy csupán az iratok tartalmát akarjuk közkincscsé tenni s ilyenkor kevés ügyet vetünk a nyelvre, a közölt iratok nyelvtörténeti értékére. E részben erősen megrótta a történetkutatóknak, a magyar történeti emlékek kiadóinak azon felfogását, hogy a codexek korán túl fenmaradt régi iratokat szükségtelennek tartják az eredeti helyesírással tenni közzé, mert a régi írásmód igen sokféle, sok benne a következetlenség és minden tanulság nélkül való különösség, a minek hű és pontos megtartása csak felesleges fáradsággal terhelné azt, a ki ezen iratokból valamit közölni akar. Zolnai Gyula a történetkutatók eljárását a nyelvtörténeti kutatásra nézve károsnak, szövegközléseiket használhatatlanoknak, sőt egyenesen félrevezetőknek tartja. Ennek bizonyítására a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1899 —1900 évi folyamának némely közleményeit hozta fel, hol a mai orthograpliiával való átírás gyakran igen fontos szó-alakokat s hang- és kiejtésbeli sajátságokat tüntetett el. Ilyenek pl. erette (olv. érette), közölve : érte ; velle (vélle), k. vele ; mii nevünket (mii nevünkkel), k. mi nevünkkel ; nagiub (nagyubb), k. nagyobb; etszaka (étszaka, écczaka, éjt-szaka), k. éjszaka ; mely föld (mélyföld), k. mértföld ; meddegh (meddég), k. meddig ; eó'rögh (örög), k. öreg ; keszepiben (këzepiben), k. közepében ; negy zegó (négyszegő), k. négyszegű ; szin uonyo (színvonyó), k. szénvonó ; asztaliarto (asztaljártó), k. asztalgyártó stb. •— Meg kell vallanunk, abban tökéletes igaza van Zolnainak, hogy a régi magyar szövegeket ily önkényes átírással közölni nem szabad, s csodálkozunk is a Gazdaságtörténelmi Szemle akkori szerkesztőjén, a kinek szép nyelvtudományi készültségét ismerjük, hogy revisiója alól ily közlemények jöhettek napvilágra ; a mi azonban a közlés módjának elvét illeti, azt nem fogadhatjuk el, a mit az értekező első sorban javall, hogy t. i. nyelvünknek minden régi maradványát, ha történelmi czélból teszszük is közzé, teljesen betűhöz híven, minden palaeographiai sajátságának pontos megőrzésével közöljük, mert a közlőnek végre is egyik fő kötelessége, hogy könnyen áttekinthető és czéltalan nehézségek nélkül használható szöveget adjon a történeti anyag feldolgozói kezébe ; hanem igen is, elengedhetetlen feltétele a jó közlésnek a helyes olvasás, az eredeti — sokszor bizony csak gyarló — írásmódnak megfelelő hangzás, kiejtés eltalálása, a mit ha kiéreztünk, a szót bátran adhatjuk vissza mai orthographiánkkal, a nélkül, hogy a nyelvtudomány valami kárát vallaná. — Zolnai Gyula egyébiránt az eddig tizennégy kötetre terjedő Nyelvemléktár szöveg-közléseit bírálta tüzetesebben, s azon óhajtását fejezte ki, hogy az Akadémia indítsa meg a codexeknek új. palaeographiailag teljesen hű és minden