Századok – 1906

Tárcza - Angyal Dávid: Késmárk és Eperjes vitája 373

374 TÁRCZA. Azt hiszszük, hogy a vita ez első pontjáról könnyű döntenünk. Thököly Késmárknak örökös ura volt. Késmárkra mindig úgy gondolt, mint ősi birtokára, bárhol bujdosott. Nem vehetjük el tehát Késmárktól azt a jogot, hogy hazafias kegyeletének érzésével egyesítse a hajdani földesúr iránt érzett kegyeletét. Flórián tagadja, hogy Thökölynek a Szepességen Késmárkon kívül más birtoka is lett volna ; mire Oppel Sehavnikot említi fel. Flórián elismeri tévedését, de e sorok írójára hivatkozik, ki könyvében a Thököly jószágait elkobzó Ítéletről szólván, Sehavnikot nem említi. Igaz hogy nem, de ennek igen jó oka van. Schavnik akkor (1671) Zsigmondnak, Thököly nagybátyjának birtoka volt. Thököly Zsigmond 1678-ban halt meg; azután Thököly Imre a maga örökségének nézte Sehavnikot és végrendeletében Rákóczira hagyta. Igaza van tehát Oppel tanárnak, hogy Thököly Imrének Késmárkon kívül is volt birtoka a Szepességen. Flórián, Eperjes jogainak védője, arra hivatkozik, hogy Thököly Eperjesen tanult két évnél tovább s hogy az ottani közvizsgákon előadott iskolai színjátékokban nevezetes szerepet játszott. Oppel tanár kicsinyli az eperjesi iskolázást és az ottani színi előadásokat, megemlítvén azt, hogy Thököly a nagyenyedi collegiumban is tanult. De ez iskolai előadásoknak valóban volt kultúrtörténeti jelentősége s némi hatása is a gyermek képzeletére. A fődolog pedig e pontra nézve abból áll, hogy Thököly és atyja egy magyar vagy erdélyi iskolával sem törődtek annyit, mint az eperjesivel. Thököly végrendeletében is megemlékezik az ottani collegiumról. Flórián méltán hivatkozott arra, hogy 1685-ben minő hősiességgel védelmezték az eperjesiek városukat a császáriak ellen. Oppel tanár ezt nem tagadja, de azt mondja, hogy 1678-ban labanczkodtak az eperjesiek, hogy Késmárk ezt soha sem tette, s mindent összevéve, Késmárk is ontott annyi vért Thököly ügyéért, mint Eperjes. Szerintünk Késmárk kuruez-kori történetében nincs az 1685-iki eperjesi ostromhoz fogható esemény, s általában — bár elismerjük Késmárk érdemeit — azt sem felejthetjük, hogy Eperjesnek Thököly hadi történetében nagyobb jelentőségű szerepe van mint Késmárknak. A mérleg serpenyőjét az 1678-iki labanezság sem nyomja le Késmárk javára. Ha pedig a késmárki vértanukat is emlegetjük, ne felejtsük el az eperjesieket se. Az eperjesi hóhér abból a gyanúból indult ki, hogy áldozatai conspirálnak Thököly érdekében. Igaz is, hogy Eperjesen nagyon élénk s feltűnő volt a rokonszenv Thököly ügye iránt, a miért szörnyen meglakolt a város polgársága. De a főkérdés itt az, hogy Thököly hová kívánta temettetni