Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

334 R. KISS ISTVÁN. Csak össze kell hasonlítanunk a Thököly 1705 évi augusztus-havában egypár napi különbséggel kelt levelét és követutasítását, hogy erről meggyőződjünk. Említett levelében Thököly szemrehányást tesz Pekrinek, hogy hosszas bujdosásában s boldogtalanságra jutott állapotában — már a némettől való félelemre nem vétkezhetvén — úgy elfeledte, hogy még levelével sem keresi fel. Ugy látja, hogy »infelicis rarus vei nullus sólet esse amicus.« *) Ugyanazon követnek pedig, a kitől ezen ártatlan levelet küldi, azt az utasítást adta, hogy »Pekri urammal szemben lévén mondja meg : Szőllősi által tett izenetit micsoda szívvel vettük, abban meg is nyugodtunk.« Már régi barátságuk gyermekkori emlékei is annyira megnyugtatják, hogy »lehetetlennek tartjuk, hogy ő kegyelme is jónkat ne kívánja a maga javáért is. Tempus temperát tempóra; mostan is ez iránt jobb tanácsom nem lelet. A mint magának tetszett, a levelet úgy Írattuk neki a Szőllősinek megmondott okokra nézve is.« 2) Az izenetváltások akadályoznak meg abban, hogy a török párt és Thököly összeköttetéséről és terveikről többet írhassak ; de az is eredmény, ha az említett levélnek és instructiónak eddig elmulasztott összevetéséből megállapítjuk, hogy Pekri csakugyan Thököly híve,3

) illetőleg török-párti, a mely párt élén Thökölyvel nagy bonyodalmakat idézhetett volna elő, ha fejlődésében meg nem akadályozza az öreg fejedelem halála. E párt ugyan ezután is hatalmas, agilis, úgy hogy nem egyszer kényszerítőleg hat Rákóczira, de többé nem lehet veszélyes, mert lehullott koronája. Lehullott annyi küzdelem, annyi szenvedés és aunyi haszontalan remény után, és a mi legjobban fájhatott, — idegen földön. Megható, hogy a sokat csalódott, bizalmatlan, gyanakvó embernek utolsó csalódását is mennyire meg tudta édesíteni a reménység. Utolsó levelei bármily türelmetlennek, bármily desperatusnak mutatják, azt is bizonyítják, hogy sohasem tett le végleg arról a reményről, hogy fia segítségével megszabadúl. Minél jobban óhajtja, annál jobban elhiszi, hogy Rákóczi kezén »egy magyarországi korona forogván«, nemhogy érdekelt lenne az erdélyi fejedelemségnél (mert arra nem gondolt, hogy viszajövetelének nem a Rákóczi érdeke, hanem politikája, diplomácziai összeköttetései szolgálnak gátúl), sőt inkább ») Mon. Hung. Hist. XXIII. köt. 366. 1. a) U. o. XXIV. köt. 626. 1. s) Thaly Kálmán ugyanis (Irodalom- és míveltségtörténeti tanulmányok, lf>3. 1.) épen a Thököly említett szemrehányó levele és Rákóczi ajánlása alapján felmenti öt e vád alól.