Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. 325 A hosszas bujdosásban és szegénységben elbetegesedett, korán elöregedett Thököly e biztatásokra új életet, szabadságot reméli s köszöni is Rákóczi »fiui szeretetit«, a melyért »hálaadó apja« kiván lenni; tovább is fiui szeretetire s igaz magyarságára bízza magát, mely is »azt kiván ja, hogy minden igaz magyarokat szabadságokkal való élésekben s hazájokban való boldogulásokban látni kívánjon.«1) A mint követe, Munkácsi megérkezik, meghitt szolgáját, Pápai Gáspárt küldi hozzá, a kinek szept. 12-én instructióban adja, hogy a Rákóczi szép ajánlását — »minthogy méltóságos embernek élete s becsiileti össze van kötve« — köszönje meg és kérje, hogy munkálkodja minél hamarább való szabadulását, a mit legkönnyebben úgy érhetni el, hogy követét a három natió követeivel együtt kikérése végett a portához küldi. Az a meggyőződése, hogy fia nem kívánhatja az ő kárára a fejedelemséget; »holott lia szintén választották is, a mi öreg és beteges voltunkhoz képest elérheti azt holtunk után is, s még a magunk örökös jószáginknak successióját is assequálhatja egyik fia, lia kedvünket keresi.« Ha ő kimehetne Erdélybe (török segítséggel), nem is kell akkor franczia segítség, mert ő együtt működnék fiával és e segítsége mellett a svéd, lengyel, tatár és franczia fejedelmeknél is megjáratná követeit, már pedig neki »tekintete« van az idegen nemzetek előtt. »Unita virtus esset fortior« és jobban is folynának az erdélyi dolgok alatta, mint az erdélyi generálisok alatt. »Es a mennyiben Isten ő Kegyelmét mind egészséggel s mind ifjúsággal megáldotta, egy magyarországi korona forogván kesén, ennek a játéknak ő Kegyelme lévén a munkása, — én Erdélyből segítője lehetnék; kire Isten segítse is, hogy Magyarországot régi virágzására juttathassa!«2) így bővíti ki és eleveníti meg Thököly a Rákóczi tervét, de tulajdonkép nem toldotta meg oly dologgal, a mire őt a Rákóczi ajánlása, Ígérete fel nem jogosította. Nem kérhetett annál többet régi híveitől ; sőt nem kért »magokat insinuáló gróf sógor urai« Pekri Lőrincztől és Mikes Mihálytól sem, a kiknek Rákóczi levelét követe által bemutattatván, annak erejénél fogva sürgeti, hogy minél hamarább, postaképen küldessenek követeket a portára, hogy — szavai szerint — »még e télen bemehetnénk országunkba.«3

) Erre feljogosította Rákóczi Ígérete ; épen azért nem •) U. O. 541. 544. 11. a) U. O. 560—561. 11. 3) Mon. Hung. Hist. SS. XXIV. 560. 563. 11. SZÁZADOK. 1906. IV. FÜZET. 22