Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

326 K. KISS ISTVÁN". lehet elfogadnunk Rákóczi emlékiratainak azon állítását sem. hogy levelei által izgatni is kezdett hívei között. A sokszor gyanús, de Thököly iránt mindig elfogult, tendentiosus emlékiratok ezen állítása ugyanis tökéletesen alaptalan. Ha az izgatást nem zárná is ki az arra való alap és ok hiánya, a Thököly jelleme és azon könnyen belátható körülmény, hogy Rákóczi akarata ellenére szabadulást nem remélhetett, kizárnák szűkös anyagi viszonyai és az idő rövidsége. A ki végigolvassa utolsó éveiben Törökországból írt leveleit, szánalommal látja, hogy hazafias igyekezetei jutalma nemcsak a bujdosás vala, hanem a koldusbot is. Igen sokszor keserűen panaszolkodik, hogy bizony szűkült állapottal van; a könyörtelen idegen nemzet között eladósodott, a koldusságig leszegényedett, tígy hogy követeinek sem adhat elégséges úti költséget; az utóbbi években pedig a míg visszakapott birtokaiból jövedelmet nyerhetett, ezüst és arany mívei zálogbavetéséből és ha jóakaratából kapott pénzt udvara, élete fentartására, de az is nehezen jutott kezéhez a távolság és a követek sok akadályba ütköző, lassú útja miatt. Ez az oka, hogy helyes, pontos informatiókat is későn nyerhet az erdélyi állapotokról, így történhetett, hogy a választástól kezdve egész a Mikes-féle követség fogadásáig, tudtunkkal csak négyszer kapott hírt, és mind a négy oly kedvező vala, hogy az izgatásra oka nem lehetett. Ezzel szemben feltételezhetnők, hogy titokban kaphatott ellenkező értesítést, de ez oly későn történhetett, hogy ha lett volna is kedve és anyagi tehetsége régi hívei izgatására, de ideje a Mikes-féle követség fogadásáig nem lehetett.1

) Már e lehetetlenség is kimutatja az Emlékiratok tendentiáját. E tendentiát élesen feltünteti az Emlékiratok logikátlansága. Ha a fejedelemség elfogadása helyett annak elfoglalása volna szóban, nem maradna két olyan állítás bennek, a melyik egymással és egykorú adatokból merített eddigi biztos tudásunkkal összeférne. Rákóczi azt tartja a követség megérkezése előtt, hogy a fejedelemséget nem lesz képes megtartani, megvédeni, tehát sem neki, sem Erdélynek nem *) E lehetetlenséget érdekesen lehet bizonyítani birtokügyei rendezésével. A mint birtokait visszanyeri, annál inkább siet azokat rendbe szedetni, mert pénzre volt szüksége. Még 1704 szeptember havában írt ez ügyben Rákóczinak ; jószágigazgatójának Kellemessynek és erdélyi jószágai praefectusának instructiót adott, s végrendeletében mégis azt írja, hogy »Erdélyországban levő jószágim miben legyenek, még azokról semmi ínformatiót nem vehettem«, pedig végrendelete egy kerek esztendővel később kelt, mint említett intézkedései. (Mon. Hung. Hist. XXIII. köt. 407. 1. és XXIV. köt. 547. 1.)