Századok – 1906

Értekezések - KISS ISTVÁN (R.): II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása - IV. befejező közl. 313

II. RÁKÓCZI FERENCZ ERDÉLYI FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA. 321 az események további szövéséhez elég anyagot szolgáltatna. Ezért és az olvasó könnyebbségére is, az Emlékiratok erre vonatkozó részének átvételét szükségesnek tartjuk. E helyre (Ipolyság) az erdélyi rendeknek ünnepélyes küldöttsége is érkezett udvaromba a megválasztatásomról szóló oklevelet hozván ; utasítása volt engem annak elfogadására bírni s kérni, hogy mentül előbb mennék Erdélybe az ország kormányát átveendő. Feje a küldöttségnek gróf Mikes Mihály volt. Nem volt valami nagy hajlamom ajánlatuk elfogadására, mert a höchstildti vesztett ütközet után nem sok reményein lehetett Erdély birtokában maradhatni. Szándékom csak az vala, hogy kormányozzam a fejedelemséget, a nélkül, hogy a fejedelmi czímet fölvegyem. A követek, kivévén a szászokat, a kik lutheránusok valának, ezt észrevevék, és részletesen előmbe terjeszték, miszerint igaz ugyan, hogy közakarattal. egyhangúlag választattam meg, mindazonáltal gróf Pekri — ki Thökölyvel a Petrőcziek által, a kinek nővérét feleségül bírja, rokonságban vala — azt kezdi hirdetgetni, hogy én nem akarom elfogadni a fejedelemséget, hanem Erdélyt magyarországiak által szándékozom kormányoztatni, a kik rájok nézve szintén idegenek, — s hogy az esetben állapotuk semmivel sem lenne jobb, mint a németek alatt ; azért oly fejedelem kellene, ki köztük laknék, én pedig el nem hagyandanám Magyarországot, hogy egyedül az ők kormányzására adjam magamat. Ekkép, ha én Pekri ezen jövendőlgetéseit a megválasztatási oklevél elfogadásának megtagadása, vagy pedig vonakodás által megerősíteném, nagyon lehetne attól tartani, nehogy Pekri a szászokat s némely barátjait rávegye, hogy Thököly fejedelmet visszatérésre kérjék, a mi nagy kárára lenne az álladalomnak, különösen a katholika vallásnak. Ez utóbbi okot gróf Mikes hozá fel, mint katholikus. Éretten megfontolván ezen okokat, a két nemzet közjóléte reábírt, hogy ajánlatukat elfogadjam, noha előre láttam a következendőket, a mik valóban be is következtek. Bercsényi gróf a köztünk lévő szoros barátságot tekintvén, neheztelt, hogy e lépést az ő megkérdezése nélkül tettem ; azonban egész őszinteséggel megvallám neki, hogy jól tudván mily nehezen tudja magát elhatározni ily kényes természetű ügyekben, nem akarám haszontalan és határozatlan okoskodások által, milyenekkel szokott mindig előállani, magamat megzavartatni ; továbbá hogy látom, miszerint mind a magyar, mind az erdélyi nemzetnek s különösen a katholika vallásnak érdekében áll, hogy e fejedelemség többé Thököly fejedelem kezére ne jusson, a ki már elkezdett volt titokban levelezni lutheránus régi barátjaival az említett tizenhárom vármegyében, a melyekben nemrég visszanyert jószágai feküdtek .... stb.